Pannonia 3 keréken

A mai délelőttöt egy cukrászdában töltöttük Sopronban. Egyrészt készültünk az MR1 Kossuth Rádióban délután adásba kerülő interjúnkra, másrészt elbúcsúztunk nagyszerű fotósunktól, Istvánffy Zoltántól, (köszi Zsoli!) akit családi elfoglaltságai haza szólítottak. A blogon megjelenő képek készítéséért és csúcsminőségéért mától már nem ő felel. Délben feltettük Zolit a vonatra, majd irány Sarród a Fertő-Hanság Nemzeti Park központja.

Útközben gyönyörű motorozós felvételeket készítettünk: Balf, Fertőboz, Hidegség, Hegykő és Fertőd voltak utunk állomásai. Rengeteg biciklis turistával integettünk vidáman egymásnak.

Amúgy az MR1 Kossuth nagyszerűen sikerült, itt meghallgatható.

A nemzeti parkban Goda István és terepjárója jóvoltából rackajuhok és szürkemarhák között barangoltunk az érintetlen hansági tájon.

Egy, a vasfüggöny korából visszamaradt magaslesről pedig a gazdag madárvilágot csodáltunk szájtátva: kócsag, rétisas, törpegém, barna héja, nyáriludak, sirályok. Gyuri próbálta felvenni a repülőversenyt velük, nem sok sikerrel...

Sikerült lencsevégre kapni, amint ez utóbbiak nagy ribillióval elkergetnek egy rétisast a költőhelyükről. Megtudtuk, hogy a környéken nemrég újból felbukkant arany sakál, régebbi nevén toportyán, akár kis bárányokat is elrabol. A Hanyi Istók legendájáról pedig kiderült, hogy nem is legenda! Alig akaródzott elindulni... Melus majdnem a láp áldozata lett: nagy igyekezetében, hogy tökéletes felvételt készítsen, hátralépett egy stégről a mocsárba és a kamerát mentvén egy nádszálba próbált kapaszkodni. Az ijedségen túl semmi baja nem esett, a láp azon a ponton épp nem volt süppedős. Röviden körbenéztünk a Nemzeti Park új látogató központjában, Fertőújlakon (korábban Mexikópuszta) majd újabb élménymotorozás Fertőrákosra a kőfejtőhöz.

A kőfejtőben tett rövid kör után visszapöfögtünk Sopronba, és kiadós vacsora után még köröztünk egy párat a szürkületben lámpáit pislogva felkapcsoló belvárosban.

Egy fiatal pár a rádióban elhagzott információra hivatkozva érdeklődött a holnapi 'fellépésünk' után a brennbergbányai bányász asszonykórussal...

Nagycenken a polgármester úr ébresztett minket és rögtön rengeteg programajánlattal halmozta el a csapatot. Így a bőséges reggeli után elrobogtunk az újonnan megnyílt oltári oldtimer kiállításra, ahol a mi Pannoniánk is megdicsőült: az éppen ott lévő iskoláscsapat lelkesen ugrált ki-be  öreg motorunkból-ba. 1959-es szappantartós Trabicsek, Ford T modell, egy piros-fehér kontyos Ikarusz 55 -ös, a kedvenc Wartyogónk, valamint egy Pannonia P21-es is ott kellette magát.

Pont ma tartották Nagycenken az ország egyetlen méntelepén az országos mén teljesítmény vizsgát, ahol kivételesen az összes benevezett megkapta a megfelelt elismerést. Megmérték a lépéshosszukat, ugrattak 140 cm magas akadályokat, lépés, galopp, vágta...

A méntelep vezetője szeretettel beszélt nekünk a lovakról és magáról Széchényiről is, aki a kastély és a hozzá tartozó lovas szárny megálmodója volt. Kedvenc lovunk a Szikrázó Szamos volt, maximális pontszámmal végzett az élbolyban.

Ebédmeghívásunkon már éppen a gulyáslevest kanalaztuk, mikor leszakadt az ég: Széchenyi hatalmas platánfáját szagatta, hullt a jég, kisebb tornádók tesztelték a régi uradalmat. Motorunk egy tágas istállóban kapott helyt, azonban az eső csak nem akart elállni.

Így a helyi ezermesterhez, Gráf Gyulához szakadó esőben motoroztunk át, hogy a cipész, az ács, az asztalos és a kádár mesterségekkel közelebbről is megismerkedjünk. Gyönyörű szerszámkiállítással lepett meg minket, amelyet az elmúlt 30 évben gyűjtögetett össze. Hát ennyiféle gyalut életünkben nem láttunk, több mint 50 fajta szerepelt a kiállításon. Jófajta háziborral ittunk az egészségére - a bort egyébként a hordójavításokért cserébe kapja a mester úr...

Sajnos a kitartó eső miatt az éppen virágzó hársfasort nem tudtuk már filmre venni, így alaposan beöltözve Sopron felé vettük az irányt. Brennbergbányára ázva-fázva érkeztünk meg, de őrült jó motorozás volt a vízben. Az ifjúsági táborban fasza kis szállást találtunk, majd úgy gondoltuk ránkfér egy kis civilizáció, "kultúra", így beültünk a Terminátor 4-re. Bárcsak ne tettük volna, Schwarci és cselekmény nélkül egy nagy üres massza volt az egész. Megmaradunk a saját akcióhősünknél, Attilánál...

Végezetül szédüljetek velünk az elkészült Pannonia szélkeréken című videónkkal, amelyet a sopronkövesdi szélerőműben forgattunk. Öveket becsatolni, kilövésre felkészülni...

Jót pihentünk az egykori mosodavezető szolgálati lakásában, az 'Iskolában a határon', a Cögerájban. Mint azt az igazgató úrtól megtudtuk, még a 70 éves érettségi találkozókra is rendszeresen járnak a véndiákok.

Kőszeg polgármesterével egy belvárosi séta során ismerkedtünk meg a város történelmének néhány fontosabb mozzanatával és egyes kevéssé ismert nevezetességével.

Ezek közül kettővel közelebbről is megismerkedtünk: a Szőlő Jövésének Könyve újkori rajzolójával sikerült otthonában e kőszegi tradicíó hiteles nyomába eredni.

Később a város határában leereszkedtünk 25 méter mélyre, Szálasi Ferenc egykori bunkerébe, amelynek múzeális engedélyezése még folyamatban van. 

Irány tovább észak felé. Peresznyén nyomtunk egy csocsót, majd Sopronkövesd és Nagylózs között túránk újabb fénypontja várt minket: felmehettünk egy 105 méter magas szélerőmű tetejébe! Fantasztikus élmény!!! Először is fel kel venni egy a bungee jumpingnál használt szerkezethez hasonló trapézt, amivel bármilyen műszaki hiba esetén a manuális lejövetelhez a lépcsőhöz rögzíthetjük magunkat.

Egyébként egy kis kétszemélyes kis 'lifttel' lehet feljutni kb. 90 méterre,

az utolsó métereket pedig vaslétrán kell teljesíteni.

Az automatikusan szélbe forgó fejben kb. 4 ember fér el egyszerre.

Két ablak is van a tetején, az egyiken mi is kikukucskálhattunk, sőt kiülhettünk a szerkezet tetejére!  A látvány leírhatatlan!

És közben előttünk lassan pörög a miattunk kissé befékezett három lapát. Minden ága egyenként 45 méter hosszú: egy fél focipálya!

A látóhatáron vörös korongként ereszkedett le a nap, arrébb hatalmas koromfekete viharfelhők tornyosultak, közben 5 méteres másodpercenkénti sebességel süvített körülöttünk a szél. Egy életre szóló élmény volt!

Este 8 óra után az élményektől kimerülten motoroztunk tovább a hét kilométerre lévő Nagycenkre, ahol a város határában lévő Platán Panzió ad menedéket ma éjszakára.

Gyönyörű szép reggelre ébredtünk a Bozsoki Panzióban és nemsokára már szállásadónk, Rozi kíséretében a Borházban találtuk magunkat, amely a legrégebbi lakóház a környéken. Itt egy bensőséges beszélgetés során bepillantást nyertünk a kőszegi hegység környéki települések életébe.

Közben Zsuzsi tartalmas reggelit kanyarított a közeli boltból: frissen sült köményes kifli, kolbász, paradicsom, sajt.

Rohoncon át közelítettük meg az Írottkő csúcsát, amely 884 méter magassággal uralja a Dunántúlt, jóidőben még a Balaton is látszik... Sajnos a kilátó teteje zárva volt, ígya panoráma nem volt teljes. Amúgy a csúcs természetes határként is funkcionál, innen kapta a nevét is: kövekre jegyezték fel a különböző birtokok határait.

Visszafelé Bozsokon még felderítettük a kis Sibrik kastélyt. Egy csodás gyöngyszem, megbeszéltük, hogy összedobjuk azt a pár száz milliót, megvesszük és ideköltözünk...

Bozsokról irány Velem. Megnéztük a vízimalom-fűrészt, kipróbáltuk az alkotóház udvarán levő fa játékokat majd beültünk a kocsmába. Kiderült, hogy a kocsmáros bátyja a szemben lévő pici pálinkafőzde tulajdonosa. Nosza gyerünk a főzdébe. Ámulva végighallgattuk és néztük a pálinkakészítés mozzanatait. Egy szomszéd községből érkezett ügyfél almáját főzte éppen tüzes vízzé a tapasztalt mester.

Az először 60 valahány fokos végterméket desztillált vízzel hígítva beállította a kért 51,5 fokos erősséget: a 200 kiló cefréből több mint 38 liter nedű készült.

A főzés közben az illatos gőztől is már keresztbe állt a szemünk, pláne a kötelező kóstolás után... Utánozhatatlan a frissen kifőzőtt pálinka íze!!! Ez volt életünk első pálinkafőzése. Gyorsan vissza a kocsmába, betoltunk egy adag zsíros kenyeret lila hagymával, majd egy másik adag tepertőkrémest pirospaprikával.

Kőszeg felé még átmotoroztunk Cákon, ahol egy aranyos, meglehetősen régi pincesor húzodik, sajnos már használaton kívűliek, így a soproni borvidék kevésbé ismert cáki borait ma nem tudtuk megkóstolni.

Kőszegen szállásunk Iskola a határon, Ottlik Géza regényéből ismert kadét iskola, jelenleg gyógypedagógiai iskolaként műkődik. Az esti blogírásunkat egy kis fagylalttal dobtuk fel, naná hogy Kőszeg gyönyörúen kivilágított főterén.

Körmenden a Batthyány kastélynál a túra során először ütköztünk bele a hírhedt magyar bürokrácia kőkemény tűzfalaiba: a kastély a kincstár birtokában van, az önkormányzat egyes szervei számára csak bérli. Így - több hét szervezés után - végül mégsem tudtuk leforgatni a szép épületet még kivülről sem. Sebaj, irány Kemenestaródfa. A helyiektől megtudtuk hogy merre van a Miród forrás, amelyet azonmód meg is látogattunk. ’Ki e forrás vizét issza, legyen annak lelke tiszta!’… Nosza megkóstoltuk a friss hideg forrásvizet.

Utána vissza Körmend felé, majd irány Nagykölkeden keresztül Szentpéterfa. Innen egy kis ausztriai kitérővel beporoszkáltunk Pornóapátiba. A határ erre annyira átjárható, hogy mi észre sem vettük. Irány a helyi kocsma, ahol rövid kérdezősködés után már elő is kerítettük az előljárót, akivel körbejártuk a falu nevezetességeit: biomassza-falufűtő, hazánk első templomharangja, malomból átalakított törpe vízerőmű. A pajzán nevű kis község igencsak igyekszik…

Innen egy kellemes úton átmotoroztunk Felsőcsatárra, ahol már várt minket Goják Sándor, a helyi Vasfüggöny Múzeum méltán büszke kitalálója, alapítója, építője, fejlesztője, egyszóval tulajdonosa. Borkóstoló után röpke másfél órás bemutató a hátsókertben kialakított demonstrációs övezetben: szögesdrót, aknazár, lézeres imitált aknamező, magasfigyelő, képek, jelvények, egyéb relikviák. Fantasztikus, aki erre jár, ne hagyja ki. Gyuri ki is próbálta szerencséjét az aknaföldön: harmadik próbálkozásra sikerült élve átjutnia a szögesdrótig…

A bemutató végére igencsak megéheztünk. Goják úr tanácsára irány a bozsoki Arany patak vendéglő, ahol brutális koleszterinbombákkal (ököruszály-leves, vaslapon sült csülök, aszalt szilvás csirkemell, stb.) sikerült annyira felélednünk, hogy át tudtunk vánszorogni a srévizavé levő vendégházba, a Bozsoki Pihenőbe. A robosztus utcai kapu mögött családias falusi idill: szépen gondozott kert, gyönyörű növények, fából készült hinta, szalonnasütő, fehér puli, napkollektoros házikó. A kertben, békésen pattogó tűz mellett, hihetetlen nyugalomban és csendben az illatos levegőtől ihletetten írjuk a mai naplóbejegyzést, és nézegetjük a Mura mentén készült filmelőzetesünket.

Szentgotthárdon először a volt magtárban kialakított színházat néztük meg. A felújított régi épület egyben a város turisztikai információs irodájának is otthont ad. Munkatársuk segítségével bemehettünk egy döbbenetes helyre: a szentgotthárdi kaszagyár lepusztulóban lévő épületegyüttesébe. Félelmetes, lenyűgöző, horrorisztikus élmény a régi gépek között a komor, sötét gyárépületekben sétálni.

Brutális horrorfilm vagy black metál videoklip ideális helyszíne lehetne. Profi idegenvezetőt is kaptunk: Pohán Miklós 24 évet húzott le a falak között különböző pozíciókban. Szakértő szavakkal mutatta be nekünk az egyes gépeket, köztük a négy hatalmas farkaskalapácsot.

Nehezünkre esett elhagyni a helyszínt, egyrészt mert annyira lenyűgöző, másrészt pedig mert kint közben kitört a vihar.

Miután az égiháború lecsendesedett, irány Rönök, a falutól mintegy 2 kilométerre, egy dombtetőn lévő Szent Imre templom. Az osztrák határ a templom mellett csak néhány méterre húzódik, úgyhogy a rendszerváltás előtt ez a gyönyörű templom a magyar hívők számára elérhetetlen volt.

Rönök után irány Nemesmedves, a második világháborúban utoljára felszabadult magyar falu. A község főterén kiállított tankba be lehet mászni. Ezt mi is megtettük és eljátszottuk a felszabadítókat...

Rátóton, a szépen felújított Széll Kálmán kastélynál senkit nem találtunk, így irány Körmend, ahol már vártak minket a második nemzetközi vadász-íjász verseny résztvevői. Őszinte kedvességgel fogadtak, s miután kaptunk tőlük egy kis babgulyást, megmutatták az íjászat csínját-bínját, sőt ki is próbálhattuk a fegyvert egy 3D-s mű szarvason a közeli réten.

Három kisérletből három találat! Elégedett büszkeséggel de fáradtan vettük utunkat a szállásunk felé. Ez egy újabb fantasztikus P3K nap volt!!!

Két újabb szösszenet mindennapjainkból. Az élet a Dráva folyó mentén is tele van megpróbáltatásokkal...

Pista bácsi bemutatta nekünk a taot...

Az Őrségi Nemzeti Park lepkevadászatot hirdetett meg - a kihalófélben lévő nagy nyárfa lepke tárgyában -az oszághatáron. Mi is kaptunk egy gyűjtőlapot, ha látunk ilyen lepkét be kell jegyezni.  Őriszentpéterről irány Szalafő, egy tökmagolaj-ütő portája.

Végigcsináltuk a tökmagolaj készítés fázisait: darálás, vízzel összekeverés, dagasztás, főzés, préselés... Fantasztikus élmény, a kis épületek belül tökre tökmagolaj szagot árasztanak. (Azóta már mi is...) Menet közben persze minden fázisban meg is kóstoltuk az éppen aktuális terméket. Éljenek a prosztaták!

Szalafőről csodálatos, dimbes-dombos tájon szürkemarhacsordák mentén motoroztunk Kétvölgyig, ahol a Vendvidéki Vendégházban betoltunk fejenként egy-egy vájdling gulyáslevest. 

Kétvölgyről Felsőszölnökre Szlovénián keresztül lehet a legrövidebb úton eljutni, mi is ezt választottuk. Felsőszölnöknél a határon már várt minket Perlaki Zsuzsi, stábunk állandó, egy kicsit késő tagja. Welcome Zsuzsi, már hiányoztál! Mire beérkeztünk, Felsőszölnökön már ment a buli: szlovén-magyar gyalogtúra utáni eszemiszom. Minket is megkináltak a szlovén specialitással, aminek magyar neve nincs is, viszont igen finom: főtt bab,  káposzta tökmagolajjal, sült kolbásszal. 

A finomságok után 4 km túra várt ránk fel a hármashatárhoz, az utolsó  párszáz méter gyalog. A hármashatár - Szlovénia, Ausztria, Magyarország - a Páneurópai Piknik színhelye immár 1989 óta és ugyanakkor a legnyugatibb pontja Magyarországnak. 

Felsőszölnökre visszatérve - egy kemény off-road után - egy rövid interjú a polgival: a vendekről, a határhelyzetről,  a falu jövőjéről, majd uzsgyi Szentgotthárd. Ott elöször is fürdés a motornak és a stábbusznak, majd becsekkolás a szálláshelyünkre. A blogot pedig a város központjában, egy kávézó-étterem teraszán pötyögjük...

Sajnos Fülöp Szálláson esőre ébredtünk, de kárpótolt minket a fantasztikus reggeli, amit Jónás Nóráéktól kaptunk. 10 órakor itt készítettünk interjút Nemesnép polgijával, Kósa Lászlóval, akiről kiderült, hogy pár éve a Key Westen megrendezett Hemingway hasonmás versenyen 120-ból 9. lett. A fotóját elnézve ezen nem is csodálkoztunk.

Nemesnép mellett 32 olyan település van, melynek neve Nemessel kezdődik: példamutató módon ezen  falvak rendszeresen összejárnak, idén Nemesbörzsönyben jubileumot ülnek. Nemesnép igazán gyönyörű kis falu, szoknyás haranglábbal, bürünek nevezett egykorlátos híddal és eredeti Pannon házakkal.

Innen jelentkeztünk be az MR1 Kossuth rádió Közelről című műsorába, ahol Vízy Dorkának meséltük el az elmúlt egy hét élményeit. Aki kiváncsi, itt meghallgathatja. 

Mire elindultunk, az eső is elállt. Beköszöntünk még Rezsőnek, kedves szentgyörgyvölgyi fazekasunknak, majd irány Velemér: az Árpád-kori templomot egy igen kedves hölgy mutatta meg nekünk. Megtudtuk, hogy a templom a Szentháromságnak van felszentelve és úgy tájolták ablakait és készítették el gyönyörű freskóit, hogy mindig meghatározott időben adott freskórészletet világítson meg a felkelő nap.

Ahogy beljebb kerültünk az Őrségbe, úgy kezdtük el egyre jobban élvezni a motorozást a dimbes-dombos kanyargós tájakon, az idő sem túl meleg, ami öreg motorunknak eléggé bejön, így gond nélkül téphettünk.

Magyarszombatfán találtunk egy kecskészetet, és megbeszéltük a tulajjal, hogy este 8-ra visszajövünk fejésre. Addig jól belakmároztunk kedvenc őriszentpéteri vendéglőnkben, a Bognárban: őrségi káposztás bab, gombaleves hajdinával, szarvaspörkölt dödöllével, tökös-mákos rétes... nyami!

Őriszentpéteren a Baksaszer 13 alatt a Tókert vendégházban foglaltuk el klassz kis szállásunkat.

Némi tenisznézés és pihenés után irány a kecskék! Több mint 200-an mekegtek éhesen. Kiderült, hogy fejés közben van az etetés is, így aránylag nyugodtan hagyják, hogy a fejőmester megszabadítsa őket értékes terhüktől.

Azt is megtudtuk, hogy a kecsketej sokkal kisebb molekulákból áll mint a tehéntej, így megemészteni is könnyebb. Kicsit csodálkoztak a látogatókon és kamerájukon, de a napi rutint így is szépen végrehajtották: fel a rámpára, fejet bedugni a tartóvas alá, evés, fejés majd le a rámpáról, irány a karám.

A napi rutinunk nekünk sem változott sokat, egy kis fagyizással dobtuk fel az esténket, majd irány a szállás, ahol mindenki munkához lát: Csabi és Gyuri írja a blogot, Zoli a fotókat rendezgeti, Melus és Attila a scriptkönyvet írja és az újabb rövid videófilmet készíti. Fél egy körül takarodó... 

A mai nap bevezetőjeként következzen egy kedves régi tettestársunk üzenete a videó-etűdünkhöz:

"Fijugg!
 
Hat esz nagyon tuti.
Az amazonas es agyogyfurdozes is tetszett, a Hubertus elemekkel.. A dorgibasztas langosbol maradt meg?
Meg a grand kagylon, western zenere is jo volt.
Csak ity tovabb, majdmeg jelentkeszem ha kibi cikliztem magam a norwichy prud klub 2es elemejivel.
De emil ott is elofordulhat, teflon keszulekrol.
 
Az (igazi ) Trebitsch"

Most pedig akkor a mai nap rövid krónikája.

Reggel az ablakból már látszottak a felhők. A letenyei Szapáry kastélyt és a parkját még sikerült szárazon megúsznunk. Tényleg hatalmas a község szimbóluma, a platán!

A Makovecz tervezte könyvtárt szintén sikerült még az eső előtt abszolválni. A Kistolmácsról induló kisvasúton (a mocit az állomáson hagytuk) Bázakerettyéig utaztunk néhány ovissal akik végig énekelték az utat.

Bázakerettyén, egyébként a környék a magyar Dallas, még megnéztük az olajkutakat, a mérnök-kemp-et, a világszínvonalú strandot. Mire az egyes számú kutat megtaláltuk az arborétumban már szakadt az eső... Ijedten godoltunk az öreg vasra: már biztos tele van az oldalkocsi vízzel. Visszamentünk Letenyére venni vízhatlan vadász-cuccot (az előzőt ugyanis Mailátpusztán hagytuk...) aztán vissza a mocihoz. Irány az Őrség!

Átrobogtunk az M70-es fölött kétszer, Tornyiszentmiklóson ebéd (hogy miért nem adnak ilyen helyeken rendes pálinkát, azt egyszerűen nem bírjuk felfogni!), majd irány Nemesnép. Itt már várt minket Kósa László polgi, aki átvitt minket Szentgyörgyvölgybe egy fazekas műhelybe.  Csótár Rezső agyag-jockeyval közösen megpörgettük a korongot... No meg ittunk vele néhány almapálinkát: egy betérő, egy kitoló és közben egy pár marasztaló...

Alukálni Nemesnépen, a Fülöpszálláson fogunk: csodás a környezet, harapnivaló a levegő és a palacsinta, álmosító a pálinka, csinos a házigazda...