Jót pihentünk az egykori mosodavezető szolgálati lakásában, az 'Iskolában a határon', a Cögerájban. Mint azt az igazgató úrtól megtudtuk, még a 70 éves érettségi találkozókra is rendszeresen járnak a véndiákok.
Kőszeg polgármesterével egy belvárosi séta során ismerkedtünk meg a város történelmének néhány fontosabb mozzanatával és egyes kevéssé ismert nevezetességével.
Ezek közül kettővel közelebbről is megismerkedtünk: a Szőlő Jövésének Könyve újkori rajzolójával sikerült otthonában e kőszegi tradicíó hiteles nyomába eredni.
Később a város határában leereszkedtünk 25 méter mélyre, Szálasi Ferenc egykori bunkerébe, amelynek múzeális engedélyezése még folyamatban van.
Irány tovább észak felé. Peresznyén nyomtunk egy csocsót, majd Sopronkövesd és Nagylózs között túránk újabb fénypontja várt minket: felmehettünk egy 105 méter magas szélerőmű tetejébe! Fantasztikus élmény!!! Először is fel kel venni egy a bungee jumpingnál használt szerkezethez hasonló trapézt, amivel bármilyen műszaki hiba esetén a manuális lejövetelhez a lépcsőhöz rögzíthetjük magunkat.
Egyébként egy kis kétszemélyes kis 'lifttel' lehet feljutni kb. 90 méterre,
az utolsó métereket pedig vaslétrán kell teljesíteni.
Az automatikusan szélbe forgó fejben kb. 4 ember fér el egyszerre.
Két ablak is van a tetején, az egyiken mi is kikukucskálhattunk, sőt kiülhettünk a szerkezet tetejére! A látvány leírhatatlan!
És közben előttünk lassan pörög a miattunk kissé befékezett három lapát. Minden ága egyenként 45 méter hosszú: egy fél focipálya!
A látóhatáron vörös korongként ereszkedett le a nap, arrébb hatalmas koromfekete viharfelhők tornyosultak, közben 5 méteres másodpercenkénti sebességel süvített körülöttünk a szél. Egy életre szóló élmény volt!
Este 8 óra után az élményektől kimerülten motoroztunk tovább a hét kilométerre lévő Nagycenkre, ahol a város határában lévő Platán Panzió ad menedéket ma éjszakára.