Szentgotthárdon először a volt magtárban kialakított színházat néztük meg. A felújított régi épület egyben a város turisztikai információs irodájának is otthont ad. Munkatársuk segítségével bemehettünk egy döbbenetes helyre: a szentgotthárdi kaszagyár lepusztulóban lévő épületegyüttesébe. Félelmetes, lenyűgöző, horrorisztikus élmény a régi gépek között a komor, sötét gyárépületekben sétálni.
Brutális horrorfilm vagy black metál videoklip ideális helyszíne lehetne. Profi idegenvezetőt is kaptunk: Pohán Miklós 24 évet húzott le a falak között különböző pozíciókban. Szakértő szavakkal mutatta be nekünk az egyes gépeket, köztük a négy hatalmas farkaskalapácsot.
Nehezünkre esett elhagyni a helyszínt, egyrészt mert annyira lenyűgöző, másrészt pedig mert kint közben kitört a vihar.
Miután az égiháború lecsendesedett, irány Rönök, a falutól mintegy 2 kilométerre, egy dombtetőn lévő Szent Imre templom. Az osztrák határ a templom mellett csak néhány méterre húzódik, úgyhogy a rendszerváltás előtt ez a gyönyörű templom a magyar hívők számára elérhetetlen volt.
Rönök után irány Nemesmedves, a második világháborúban utoljára felszabadult magyar falu. A község főterén kiállított tankba be lehet mászni. Ezt mi is megtettük és eljátszottuk a felszabadítókat...
Rátóton, a szépen felújított Széll Kálmán kastélynál senkit nem találtunk, így irány Körmend, ahol már vártak minket a második nemzetközi vadász-íjász verseny résztvevői. Őszinte kedvességgel fogadtak, s miután kaptunk tőlük egy kis babgulyást, megmutatták az íjászat csínját-bínját, sőt ki is próbálhattuk a fegyvert egy 3D-s mű szarvason a közeli réten.
Három kisérletből három találat! Elégedett büszkeséggel de fáradtan vettük utunkat a szállásunk felé. Ez egy újabb fantasztikus P3K nap volt!!!
