Sajnos Fülöp Szálláson esőre ébredtünk, de kárpótolt minket a fantasztikus reggeli, amit Jónás Nóráéktól kaptunk. 10 órakor itt készítettünk interjút Nemesnép polgijával, Kósa Lászlóval, akiről kiderült, hogy pár éve a Key Westen megrendezett Hemingway hasonmás versenyen 120-ból 9. lett. A fotóját elnézve ezen nem is csodálkoztunk.
Nemesnép mellett 32 olyan település van, melynek neve Nemessel kezdődik: példamutató módon ezen falvak rendszeresen összejárnak, idén Nemesbörzsönyben jubileumot ülnek. Nemesnép igazán gyönyörű kis falu, szoknyás haranglábbal, bürünek nevezett egykorlátos híddal és eredeti Pannon házakkal.
Innen jelentkeztünk be az MR1 Kossuth rádió Közelről című műsorába, ahol Vízy Dorkának meséltük el az elmúlt egy hét élményeit. Aki kiváncsi, itt meghallgathatja.
Mire elindultunk, az eső is elállt. Beköszöntünk még Rezsőnek, kedves szentgyörgyvölgyi fazekasunknak, majd irány Velemér: az Árpád-kori templomot egy igen kedves hölgy mutatta meg nekünk. Megtudtuk, hogy a templom a Szentháromságnak van felszentelve és úgy tájolták ablakait és készítették el gyönyörű freskóit, hogy mindig meghatározott időben adott freskórészletet világítson meg a felkelő nap.
Ahogy beljebb kerültünk az Őrségbe, úgy kezdtük el egyre jobban élvezni a motorozást a dimbes-dombos kanyargós tájakon, az idő sem túl meleg, ami öreg motorunknak eléggé bejön, így gond nélkül téphettünk.
Magyarszombatfán találtunk egy kecskészetet, és megbeszéltük a tulajjal, hogy este 8-ra visszajövünk fejésre. Addig jól belakmároztunk kedvenc őriszentpéteri vendéglőnkben, a Bognárban: őrségi káposztás bab, gombaleves hajdinával, szarvaspörkölt dödöllével, tökös-mákos rétes... nyami!
Őriszentpéteren a Baksaszer 13 alatt a Tókert vendégházban foglaltuk el klassz kis szállásunkat.
Némi tenisznézés és pihenés után irány a kecskék! Több mint 200-an mekegtek éhesen. Kiderült, hogy fejés közben van az etetés is, így aránylag nyugodtan hagyják, hogy a fejőmester megszabadítsa őket értékes terhüktől.
Azt is megtudtuk, hogy a kecsketej sokkal kisebb molekulákból áll mint a tehéntej, így megemészteni is könnyebb. Kicsit csodálkoztak a látogatókon és kamerájukon, de a napi rutint így is szépen végrehajtották: fel a rámpára, fejet bedugni a tartóvas alá, evés, fejés majd le a rámpáról, irány a karám.
A napi rutinunk nekünk sem változott sokat, egy kis fagyizással dobtuk fel az esténket, majd irány a szállás, ahol mindenki munkához lát: Csabi és Gyuri írja a blogot, Zoli a fotókat rendezgeti, Melus és Attila a scriptkönyvet írja és az újabb rövid videófilmet készíti. Fél egy körül takarodó...
