Amióta hazatértünk az egy hónapos túránkról folyamatos hiányérzetünk van: hol van Öreg Hölgy harsány motorzúgása? A szürreális kalandok, a finom borok, az isten háta mögötti helyek már csak a képzeletünkben találhatóak meg? Van egy jó hírünk: 2011. október 08-án, 18.30 kor a Duna TV elkezdi sugározni az új sorozatunkat, a Keresztül-Kasul-t!
Íme egy kis ízelítő:
Gyertek velünk megint és fantasztikus kalandokban lesz részetek!
A mai napra már csak egy dolgunk akadt: megtalálni az ország legnyugatibb pontját. Azonban ez korántsem egyszerű, hiszen ebből kettő is van. Először Szakonyfaluba vezetett az utunk az Őrség dimbes-dombos tájain keresztül, néh bizony tolni is kellett felfelé az Öreg Hölgyet. Nem vénnek való vidék... Szakonyfalu határától kb. 3 km-re találtuk meg az erdészház 
mellett hivatalos kopjafát, "N" betű jelzéssel. Nugati pont? Annak idején ide jelölték ki a legnyugatibb pontot a a tényleges határ mentén húzódó 
vasfüggöny sávja nem tűrte az efféle nyugati huncutságokat. Talán legjobban azt szerették volna, ha az országnak nem is lett volna ilyen pontja. Ezért mi nem is ezt tekintjük az NY pontnak, így továbbmotoroztunk Felsőszölnökre, ahol a 3-as 
határ is található: itt ad randevút Magyarországnak Szlovénia és Ausztria. Mivel a magyar oldalról nem lehet járművel felmenni, így a szlovén oldalról kapaszkodtunk fel. Kissé vegyes érzésekkel érkeztünk meg, hiszen tudtuk, itt véget ér a túránk... A határkőnél elbeszélgettünk az elmúlt 29 napról, élményekről, kalandokról, emberekről. Pezsgő is került, koccintottunk a túra sikerére. Kicsit elfáradtunk, de jó érzéssel mentünk vissza Felsőszölnökre, ahol várt minket Tili Gábor barátunk, aki segít a hazamenetelben. Öreg Hölgyet 
beraktuk a Tűzoltó buszba, és elindultunk haza, Budapestre. Köszönjük mindenkinek a támogatását, segítségét és azt hogy velünk tartott a hosszú út során. találkozunk október 8-án, szombaton 18.30-kor a Duna TV műsorán. Gyertek velünk ott is!
Csempeszkopácsról lenéztünk a Jeli arborétumba, de mint kiderült, csak a rododendron virágzása idején, májusban és júniusban van nyitva mindennap. Egyébként sajnos csak hétvégén. 
Sebaj, maradt időnk Gyuri hajának és szakállának megnyírására, mert már elég dzsungelesen nézett ki, Zsuzsi volt a mesterfodrász. Megnéztük még a csempeszi Árpád-kori 
templomot is, ahol Gyurinak volt az esküvője pont 10 évvel ezelőtt. Uzsgyi, tovább Rumba, ahol a helyi kastély a célpontunk. A fogyatékos gyerekek 
nevelőintézeteként működő Bezerédi-Széchenyi kastély gyönyörű; a legenda szerint a kertjében kincs van elásva. Sajnos nem volt időnk az aranyat megkeresni, elindultunk Sorkifaludon, Sorkikápolnán, Sorokpolányon és Nemesrempehollóson keresztül Körmendre. Igyekeztünk volna megtalálni azt a kocsmát, ahol a Pannonia 3 Keréken ötlet anno 2007-ban formálódni kezdett, de sajnos nem sikerült. Pedig valahol itt volt Körmend környékén, egy őrségi bicajtúra alkalmával. Így aztán Szarvaskend felé vettük az irányt, ahol a kocsmában éppen arról elmélkedtünk, hogy hol vesszük meg a húst az esti pörkölthöz, amikor 
bekanyarodott a parkolóba egy mobil-hentes. Nosza beszereztük tőle a vacsira való mintegy három és fél kiló tarját, aztán irány Nádasdon, Őrimagyarósdon és Őriszentpéteren keresztül utolsó szállásunk: Szalafő. Érkezés után egy régi ismerősünktől gyorsan megrendeltünk néhány liter tökmagolajat, pingpongoztunk egy jót a Gatter fogadóban, aztán irány a polgármester portája, ahol a polgi mamájával, Lenke nénivel dödöllét készítettünk a 
pörkölt mellé köretnek. Lényegében főtt krumpli rétesliszttel összerottyantva, kicsit lesütve és dinsztelt hagymába hengergetve. Fantasztikus! Savanyúságnak tökmagolajos 
savanyú káposzta dukált. Ez volt az utolsó esténk ezen a túrán, azt hiszem méltán ünnepeltük meg!
Ma egy kicsit lájtosabb napot tartottunk, de így is három megyében is jártunk: Veszprém, Zala és Vas. A Somló-hegyen reggeli után felkapaszkodtunk a plató-tetőre, a Szent István kilátóhoz. Nehéz ide autóval feljönni, de azért még mindig sokkal könnyebb, mint a 
Csobáncra. Páratlan a kilátás, körbe-körbe ellátni, ameddig a szem ellát. Kalauzunknak, Istvánnak szerencsét hoztunk: a hegytetőn találta meg több mint egy hónapja eltűnt kutyáját, Furmintot. Somlóról irány tovább nyugatnak, Iszkázon és Kertán keresztül Jánosháza. Megpróbáltuk megnézni az Erdődy várkastélyt, de sajnos nem jutottunk be. Irány Keléden, Ötvösön, Türjén és Batykon keresztül Zalavég, ahol a Zala-Vas megyehatáron megismételtük a körbe-körbe túráról ismerhető nagy sikerű 50 méteres versenyfutásunkat. 
Gyuri a motor ellen, visszavágó. Bár a kettes nem tökéletes, így is a motor nyert. A megyehatártól nem messze, Mikosdpusztánál rátaláltunk egy újabb valódi rejtett értékre: a Mikosd-kastélyra. Csodálatos! Hatalmas parkban, Tudor-szerű épület; kicsit romos, de így is fantasztikus. Skóciában világhírű lenne, reméljük nálunk is az lesz nemsokára. Álmélkodás után irány a Szajki tavak, fürdőztünk egy jót a 6. számú tóban. Egyébiránt tíz van belőlük, egymástól kis vízlépcsők által elválasztva. Szinte érintetlen környezetben lévő árnyas strand, kellemes meleg, vasas víz. Csak ketten voltak rajtunk kívül, nehezünkre esett ezt a helyet is ott hagyni.
Estére Csempeszkopácsra értünk, ahol megleptük operatőrünket, Attilát egy tortával. Ma van a szülinapja, nagyon sok boldogságot neki! A mai éjszakát itt töltjük, holnap nekiindulunk a túra utolsó előtti napjának.
Egy fantasztikus fürdéssel kezdtük a napot Kisörspusztán. Karibi 
fíling: hófehér homok, pálmák helyett nádas és kicsi bányatavacska. Néhány öreg ház a tóhoz vezető úton, többnyire fiataloké, csak egy őslakos van. Az egész olyan, mint egy aprócska hippi paradicsom. Innen átmotoroztunk a festői tájon egészen Gyulakesziig, ahol az autóspihenőben jól betízóraiztunk a nevezetes velős pirítósból. Gyuri sajtosat én simát rendeltem, aztán mivel két szelet egy adag, feleztünk. Evés közben felhívtuk a csobánci várkapitányt, bemutatná-e 
nekünk várát. Igen mondott így félóra múlva már zötyögtünk is a terepjárója hátuljában felfelé. A dél-amerikai halálút csak kishúga a Csobáncra 
vezetőnek. Enyhén leizzadva érkeztünk meg, aztán a látvány belénk fagyasztotta a szót is. A Keszthelyi öböltől Tihanyig, Fonyódtól a Somló-hegyig mindent látni. 
A várból kevés maradt meg, de megéri feljönni! Innen irány Zalaszántó, a buddhista szentély. A Béke Sztupa Európa legnagyobb sztupája. Egy Indiából hét éve hazánkba érkezett szerzetessel másszuk meg a háromemeletes építményt, és gyújtunk 
füstölőt a tetején lévő szobor előtt. Utána közösen rákötünk a motorunkra egy imazászló-füzért, majd irány a kb. 40 kilométerre lévő Somló. Gyönyörű a táj, a motor habzsolja a jó levegőt, mi pedig élvezzük a száguldást. Átrobogunk Sümegen, irány Devecser. Hatra érünk a Somlóhoz, ahol Spiegelberg István borásszal először 
barangolunk egyet a többitől kicsit távolabb lévő, egyedülálló tanúhegyen, majd kicsit gótikus metal hangulatú pincéjébe is ellátogatunk. Juhfark, olaszrizling, furmint boraihoz felfalunk egy vegyes hidegtálat: töpörtyű, kolbász, szalonna,
paprika, paradicsom, tojás, különleges sajtok művészien tálalva. Ma estére is telítődtünk, az élmények és ízek örvényéből indulásunk óta nem szabadultunk.
Reggel körbenéztünk Veszprémben: körbepöfögtük a belvárost, felmotoroztunk 
a várba, felmásztunk a Tűztoronyba és körbenéztünk. Csodás a kilátás, Veszprém nagyon kellemes, élhető városnak tűnik. Nemesvámos felé hagyjuk el végül, majd Tótvázsonyban szerzünk infót a közeli Zádorvár megközelíthetőségéről. Barnagon keresztül 
vettük be végül a fantasztikus kilátással bíró, teljesen soha fel nem épült várat. A Balaton- felvidékről a tóra innen van az egyik legszebb a kilátás. Pécselyen 
keresztül irány Vászoly, ahol egy kicsit megpihentünk a Szent Jakab forrásnál. Aztán tovább pörköltünk a fantasztikus tájon Dörgicsén és Óbudaváron keresztül egészen Köveskálig, ahol beálltunk kovácsinasnak. Bali Mihály kovács iránymutatása 
és szakmai felügyelete alatt készítettünk is egy pompás pohártartót a motorunkba. Mihály párja 
finom almáspitével kedveskedett nekünk. Az igazi Kovács és Kovácsné :-). Innen irány Szentbékkállán keresztül Mindszentkálla, ahol mai szállásunk Gyuri barátjának háza. Sülkolbász illattal átitatva írjuk a napi beszámolót a teljes csendben és sötétben, az idilli környezetben.
Reggel egy fantasztikusat hajókáztunk Simon György, a Velence tavi Fejlesztési Nonprofit Kht. ügyvezetőjének vezetésével az Agárd nevű 
kishajóval. Bejártuk a Velencei tó labirintus-szerű lagúnáit, nádasok és úszólápok között 
siklottunk. Gyurit majdnem ott is hagytuk az egyik úszólápon. Az itt-ott felbukkanó horgász csónakok egyikén tegnapi ismerősünk: Vida Tóni! Micsoda meglepetés! A túra közben meg is mártóztunk a kellemesen meleg, szikes vízben. Innen irány Székesfehérvár, motorunk felújítójának és egyben szervizigazgatónknak, Pap Gábornak az otthona. Volt még egy kis időnk, így benéztünk a belvárosba, ahol szerencsésen belebotlottunk egy szabad színházi előadásba a város alapításáról. Egy kis társulat a belvárost járva egyes történelmi helyeken mutat be jeleneteket Székesfehérvár történetéből. Gáborék utána krumplilevessel és egy lengyel finomsággal, hagymás-túrós piroggal vendégeltek meg minket ebédre. Gábor velünk is jött a következő etapra piros Ducati-jával, sőt az ő javaslatára 
vettük az irányt Nádasdladány felé. Megcsodáltuk a gyönyörű Nádasdy kastélyt, amely így felújítva azonban mintha picit vesztett volna patinás bájából. Ezután Várpalotán keresztül irány a Bakony, közelebbről a Tési fennsík, ahol a 
faluban két csodálatos szélmalom őrzi a helybéli múltat. Cseszneki József gondnok nagy lelkesedéssel mutatja meg az egyik csodás szerkezetet, amely némi zsírozás után szerinte ma is működne. A nagy szélben valóban úgy érződik, mintha minden áron be szeretne indulni. A faluban tudtuk meg, hogy a szomszédos Bakonynánán ma gombócfesztivál van. Több sem kellett nekünk, egy panoráma-motorozás után meg is érkeztünk a helyszínre. A falu 
határában lévő focipályán felállított színpadon különböző fellépők, zenekarok, táncosok, 
vetélkedők, és persze édes és sós gombócok, gombócok és gombócok minden mennyiségben. A szervezők szerint a töpörtyűs-káposztás (kramer-kraut) az igazi helyi specialitás. Kár, hogy a gombócevő versenyről már lemaradtunk! Eséllyel indultunk volna. Hirtelen erős szél szakítja félbe a színielőadást! 
A délnyugatról közeledő szélvihar elől egy túlélő motorozással végig száguldottunk Olaszfalun és Eplényen keresztül egészen Veszprémig, néhol több mint 80-al. A szél is hasonló erővel fújt, szerencsére eső nélkül. Este nyolcra érkeztünk a városba, célunk az Oliva panzió, mai szállásunk.
Ma Érden a Pataki cukrászdában reggeliztünk. Babsaláta, tzatziki, articsóka, olivabogyók, friss kenyér, házi vaj, hmmmmmm… Jót beszélgettünk a két Patakival, Jánossal és Ádámmal a magyar cukrászat múltjáról, jelenéről és jövőjéről. 
Segítettünk elkészíteni majd meg is kóstoltuk az ország idei tortáját: kölestorta baracklekvárral. Búcsúzóul még kaptunk egy az üzletben nem kapható házi recept alapján készült tejszínes gyümölcsös finomságból is. Teli hassal távoztunk Tordas felé, ahol a helyi egyszemélyes rádió tulajdonosával, Vida Tóni lemez-, pontosabban vincseszter-lovassal, alias Vida Antal egykori halbiológussal 
találkoztunk. Rádiója, az egykoron kalózként üzemelő Tordas Rádió csak a község területén fogható. Na meg persze interneten, bárhol a világon. Hűs kertjében, árnyas fák alatt, némi frissítő mellett cseréltünk vele eszmét rádiózásról, halbiológiáról, valamint az étel és az élet ízesítésének 
módozatairól. A váratlanul bekopogó szomszédtól, aki olvasott rólunk a helyi lapban, kapunk egy vödör hagymát, házi paradicsomot és paprikát no meg egy oldal szalonnát az útra. Köszönjük! A hőségben továbbmotoroztunk Válra, ahol - főleg a község méreteihez képest - hatalmas templom található. Hotyi Gábor plébános mesélte el nekünk, hogy a templom dimenziói a helyi kegyúr, Ürményi József megalomániájának köszönhetőek. 
Érdekesek és kicsit szokatlanok a templomban lévő szobrok is. Válról Szent Kristóf, az utazók védőszentjének áldásával távoztunk. Irány Sukoró, ahol üdítő csobbanás után szállásunkra a Nyerítő Lovasudvarba motorozunk,
ahol a Tüskevár Gyermektábor jókedvű résztvevőivel sütünk szalonnát és kürtős kalácsot. Ciripelnek a tücskök, kellemes a meleg, bodorodik a tábortűz füstje. Megint egy élménydús napot zártunk; fáradtak vagyunk, de elégedettek.
Rákoscsabáról irány Ferihegy, a reptér! Hosszú egyeztetés után beengedték a P3K stábot az „airside-ra”, azaz a kifutók és a repülőgép állások steril területére. 
Először egy autós akciófilmben vettünk részt: az ügyeletes tiszttel egy speciális sárga terepjárón végigszáguldottunk az egyik kifutópályán és megnéztük a leszálló gépek által okozott vastag gumiréteget. Utána a reptér környezetvédelmi beruházásairól, köztük az egyes terminál tetején elhelyezett napkollektorokról beszélgettünk Hardy Mihállyal, végül felmentünk az irányítótorony teraszára és a légiirányítók szlengjéről cseréltünk eszmét, miközben a le-, és felszálló gépeket néztük és hallgattuk. A reptérről irány Csepel-sziget, ott is a Csepel Művek területe, motorunk szülőhelye. Fóti Gyulával, a Pannonia MGTSZ 
vezetőjével sétáltunk a hatalmas, elhagyatott csarnokban, amelynek ajtaján gördültek ki anno a kész gyönyörű Pannonia motorok. Csepelről az utunk Érdre, a Földrajzi múzeumba vezetett, ahol Dr. Kubassek János, a múzeum igazgatója 
vezetett minket végig a magyar világutazók tetteit bemutató igényes tárlaton. Az utazók között két személyes kedvenc, két oldalkocsis motoros világjáró: Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula nyolc év alatt, 170.000 kilométert tett meg a húszas évek végén egy oldalkocsis Harley-val. Elképesztő teljesítmény, még van mit tanulnunk kitartás és elszántság vonalon. Érden még tettünk pár kört a minaret körül, aztán mai szállásunkra, Zsuzsi hangmérnökünkhöz motoroztunk. Vacsira házi töltött káposzta és dobostorta fagyi! A fáradság már kezd rajtunk látszani, de nem adjuk fel, ma délután pihenünk egy nagyot: Zsuzsi csocsóbajnokágot hirdetett!
És itt van egy kis meglepetés: Szolnoki Top Gun. Jó szórakozást hozzá:
Szolnoki Top Gun from P3K on Vimeo.
Jászberényből Nagykáta felé indultunk a még elviselhető melegben. Útközben benéztünk a főútról pár kilométerre lévő művésztelepre. 
A Sisa József zománcművész által vezetett és szakmailag irányított telepen számos művész talált már ihlető környezetre. A mester tevékenységéért idén augusztus 20.-án meg is kapta a köztársasági érdemrend nagykeresztjét. Gratulálunk! Innen Nagykátán keresztül, Gombán át egészen Monorig motoroztunk az iszonyú hőségben. Monoron pedig már várt ránk Kugel György és Bodor János akikkel először beszélgettünk a 960 (!) pincét 
számláló strázsahegyi pincefaluról és a rajta keresztül vezető tanösvényről, majd személyesen teszteltük is a nevezetességeit. Bodor úr a strázsahegyi borlovagrend nagymestere. Délután 1-től 5-ig alaposan teszteltük a monori vendéglátást: 
a pincéket, a borokat és az ételeket. Nagyon klassz hely, és ráadásul ilyen közel Budapesthez! Monorról irány Vecsés, a savanyú káposzta fővárosa. 
Először az almapaprika szedésbe segítettünk be majd zuhanyoztunk egy jót az elképesztő 
melegben, a káposztaföldet locsoló gép fröcskölő vízsugarában. 
Egy zöldséges rekesznyi savanyúsággal megrakodva motoroztunk át a naplementében Rákoscsabára, Gyuri nővéréékhez, ahol a mai éjszakát töltjük.
