Jászberényből Nagykáta felé indultunk a még elviselhető melegben. Útközben benéztünk a főútról pár kilométerre lévő művésztelepre. A Sisa József zománcművész által vezetett és szakmailag irányított telepen számos művész talált már ihlető környezetre. A mester tevékenységéért idén augusztus 20.-án meg is kapta a köztársasági érdemrend nagykeresztjét. Gratulálunk! Innen Nagykátán keresztül, Gombán át egészen Monorig motoroztunk az iszonyú hőségben. Monoron pedig már várt ránk Kugel György és Bodor János akikkel először beszélgettünk a 960 (!) pincét
számláló strázsahegyi pincefaluról és a rajta keresztül vezető tanösvényről, majd személyesen teszteltük is a nevezetességeit. Bodor úr a strázsahegyi borlovagrend nagymestere. Délután 1-től 5-ig alaposan teszteltük a monori vendéglátást:
a pincéket, a borokat és az ételeket. Nagyon klassz hely, és ráadásul ilyen közel Budapesthez! Monorról irány Vecsés, a savanyú káposzta fővárosa.
Először az almapaprika szedésbe segítettünk be majd zuhanyoztunk egy jót az elképesztő
melegben, a káposztaföldet locsoló gép fröcskölő vízsugarában.
Egy zöldséges rekesznyi savanyúsággal megrakodva motoroztunk át a naplementében Rákoscsabára, Gyuri nővéréékhez, ahol a mai éjszakát töltjük.
20. nap Jászoktól a Svábokig
2011.08.24. 21:46 p3kprojekt
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
