Pannonia 3 keréken

Nyírbátorból kora reggel indultunk útnak, mert 9-kor már várt minket Máriapócson a görög katolikus templom kegyhelyigazgatója. 10 óráig, a liturgia kezdetéig elmesélte nekünk a könnyező Szűz Mária kép történetét. Rögtön az első csoda után Bécsbe szállították a császári udvarba, de ott sosem hulltak könnyei. A másolat Máriapócson ellenben azóta is már kétszer. A hely valóban lelket melengető. Pócspetriben és Kállósemjénben sem találtuk a Mohos tavat. Nagykállóban viszont megmásztuk az Ínségdombot. Gyuri elmesélte a történetét, aztán arról beszélgettünk, hogy milyen jól lehetne mondjuk csúszdázó-dombként hasznosítani. Egy helyi kisfiú, mint utóbb megtudtuk Orosz Bálintnak hívják, végighallgatta, amit beszélgettünk. Utána jelentkezett és szó szerint elmesélte nekünk a domb múltbeli használatát, mintha minden amiről Gyurival beszélgettünk, a valóságban úgy lett volna. Nem jöttünk rá a turpisságra, csak amikor Bálint apukája felvilágosított minket. Ejnye-bejnye Bálint, te nagykállói nagyotmondó! A városban még sétálgattunk a főtéren és bár hiába kerestük a Kállai kettős szobrot, felemlegettük a zene és a tánc születésének történetét. Felfedeztük, hogy holnap veterán börze lesz a város határában, lehet hogy visszanézünk az Öreg Hölggyel. Ma azonban irány Nyíregyháza, az állatkert. Nagyot csapattunk a dohányföldek és a 3-4 méter magasra növő napraforgó mezők mellett, jó meleg van még mindig, alaposan süt minket felülről a napocska. Vendégszerető házigazdáink jóvoltából elektromos autóval végiggurultunk a parkon, szuper! Ide holnap reggel még visszanézünk!