Pannonia 3 keréken

Ma kellett az É pontból a K pontba jutnunk, ezért jó korán felkeltünk Füzéren. A vár gondnokával - egyébiránt szállásadónk - beszélgettünk a reggeli mellett a vár tövében, és közben figyeltük hogyan közeledik felénk a felkelő nap fénye. Mögöttünk, közvetlenül a kert végénél magasodott a vár-hegy, csúcsán a hihetetlen építmény. Kilenc körül indultunk útnak Pálházán, Sátoraljaújhelyen, Kisvárdán keresztül Garbolc, a Keleti pont felé. Útközben azonban nem tudtuk megállni, hogy meg ne álljunk Szatmárcsekén lekvárt főzni a Borbély családnál a nyitott porta napok kapcsán. Nosza, ahogy szoktuk, be is segítettünk Arankának a szilvalekvár főzésbe. Lelkesen mostuk a ’nemtudom’ szilvát és kevergettük a ciberét. Munka után édes a kóstolás: gépzsír állagú szilvalekvár, napfény ízű sárgabarack, som, meggyes-cseresznye, és sorolhatnánk tovább a finomabbnál finomabb házi főzeteket. A szilva főzetének egyel és kettővel hígabb formáját is megkóstoltuk. Teli hassal és élményekkel délután négykor indultunk tovább Garbolc felé. A keleti pontot már régi kedves ismerősként üdvözöltük. A Gps-en megnéztük, 1199 km-t tettünk meg az Észak-Dél útvonalon, úgy saccoljuk, hogy még 1800 km vár ránk. Frizbizéssel oldottuk a hangulatot. Innen irány nyugat! Rozsályon, Csengöldön, Jánkmajtison keresztül megérkeztünk Szamossályra, ahol komppal átkeltünk a Szamos folyón. Kiderült, hogy a Szamosban és a holtágakban sem nagyon szoktak fürdeni, pedig mi most a nagy kánikulában csobbantunk volna egy nagyot. Így a kb. 220 km-es motorozás után holtfáradtan estünk be Tunyogmatolcson a szállásunkba és a Székely csárdában befalt velős pacal után hamar elszunyókáltunk…