Pannonia 3 keréken

A délelőttöt a Tisza tóban töltöttük. A szállodahajó stégjéről ugráltunk a selymes vízbe úszkálni és frizbizni a hőségben. Déltájban indultunk csak útnak Heves felé, ahol vettünk is a híres dinnyéből. Sárgát és görögöt is. Innen irány Jászszentandrás, az Aba-Novák által dekorált templom. Bibliai jelenetek mai szemmel átkomponálva. Az iszonyú hőségben tovább pörkölünk Boconádra, a szép Szeleczky kastélyba. Az államosítás után iskolának használt épület ma elhagyatott, pusztul. Kár. Átolvadtunk a szomszédos Tarnamérára az Almássy kastélyba, amely most egy világhírű rendőrmúzeumnak ad helyet. Az egyik alapító, Dr. Gulyás István kimerítő tárlatlátogatása nyomán csodálkoztunk rá a rengeteg egyenruhára, jelvényre és egyéb relikviára. Egy Pannonia is ott állt a bejáratban, a rendőrök közlekedési eszközeként. A mai motorozás egyébiránt inkább egy kemencében pörgésre emlékeztetett, a szembe jövő kamionok szele még 10 fokot dobott a grillhangulaton. Csak úgy meredünk magunk elé és az útra, próbáljuk ebben a dimenzióban tartani magunkat. Az utak még magasabbra dobtak minket, néhol kádnyi kátyúk voltak a poros napraforgómezők között. A délutáni eszement hőségben átvágtattunk közel 40 kilométert a Jászság fővárosába, Jászberénybe, ahol Borbás Ferenc jászkapitány mesélt nekünk a jászok múltjáról, hagyományairól és ruhaviseletéről. Utóbbit maga és felesége, valamint felesége barátnője demonstrálta is. Gyönyörű öltözetek, biztosan ők sem fáznak a rekkenő hőségben. Összeaszalódva vacsizunk az Arizona étteremben, jártányi erőnk sincs, épphogy le tudjuk nyomni a billentyűket. 

A reggelt a 9 lyukú hídnál piknikkel kezdtük, igazi pusztaromantika: gulyás krém, szögedi tál, csárdás sajt és persze töpörtyű. Na jó egy kis kefír is a jó emésztésért…Aztán nekivágtunk, előre a nyílegyenes úton Tiszafüred felé, csak mentünk, mentünk, mentünk a nyílegyenes úton, aztán megérkeztünk a Tisza tó fővárosába. De repesztettünk tovább, hiszen már vártak ránk Kiskörén a KÖTI KÖVIZIG szakaszmérnökségén hogy a multifunkcionális terepasztalukon bemutassák hogyan is alakult ki a tó és hogyan irányítják a működését. Megtudtuk hogy mekkora a vízállás különböző időszakokban, hogyan készült el a gát és hány féle dologra jó a vízzáró gát. Legalább 7 pozítiv dolgot említhetnénk, ez igazán szuper. Innen, a duzzasztómű tetején és a gáton átmotorozva továbbálltunk Takács Zsókához, aki Tiszafüreden a fazekas mesterséget űzi, elbeszélgettünk vele a tiszafüredi mintákról és a mesterség jövőjéről. Szívügyének tartja a hagyományok fenntartását, de azért kísérletezik új technikákkal is. Mi is kipróbáltuk a korongozást, Gyurinak össze is jött egy kis tányér, Zsóka megígérte, hogy készít bele oldalkocsis mintát. Jövünk érte, ha készen lesz! Igyekeztünk Poroszlóra, ahol naplementés túrát teszünk a kiépített pallókon be a nádasba, a susnyásba, keresztül-kasul a poroszlói medencében. Megtudtuk, hogy a sulyom igen fontos tápláléka a madaraknak, mi is megkóstoltuk, nagyon ízlett nekünk is. Legbüszkébbek a cigány réce populációra és a jövő májusban megnyíló Öko centrumra, ahol akár 3 méteres vizákkal is lehet együtt úszkálni majd medencékben. Este 9 kor a koromsötétben indultunk Abádszalókra a vízen ringatózó szállásunkra, ahol gyönyörű nyári estén most is a blogot írjuk. Mindenkinek jó éjszakát!

 Ahogy tegnap ígértük, ma reggel Nyíregyházán visszagurultunk a zoo- ba. Egy villamos golf kocsiban végigjártuk az egész csodás parkot, üdvözöltük az ébredező állatokat és megetettük az elefántokat. Gyuri és fia, Marci ( aki látogatóba érkezett hozzánk), részt vettek a fókashown, majd utána meginterjúvolták Papp Endrét, az állatkert zoologiai osztály vezetőjét 17 katta maki társaságában. Az állatkertben találkoztunk Kalenda Zoltánnal, a park kommunikációs felelősével is. Kiderült, hogy mellesleg világhírű söröskorsó gyűjteménye van. Több sem kellett nekünk, félóra múlva már a megszámlálhatatlan pohár és korsó társaságában boncolgattuk a finom ital rejtelmeit. És hát természetesen, a puding próbája az evés.  Tegnap szerzett friss információ alapján ezután elnéztünk a Nagykálló határában lévő veterán börzére, hátha be tudunk tankolni néhány parafás lamellát motorunkhoz. A rengeteg régi csoda között lamellát nem sikerült szerezni, de egy pót slusszkulcs azért került. Ezután, az idő szorítása miatt, egy lélegzetelállítót motoroztunk: két óra alatt végigszáguldottunk a kukorica és búzaföldek között, a teljesen sík vidéken, Hajdúnánáson és Balmazújvároson keresztül egészen Hortobágyig. Itt már várt minket Ági, akivel kikocsikáztunk a puszta közepére. Fekete és fehér rackák, szürkemarhák, lovak, mangalicák és persze juhászok, gulyások, csikósok és kondások világa ez. Megnéztünk egy csikós bemutatót, elbeszélgettünk az egyik csikóssal majd átgurultunk egy vándorlás-megfigyelő állomásra. Madarakat gyűrűznek és lajstromoznak itt, miután egy ügyes hálóval befogják őket. A nap már lemenőben így elfoglaltuk szállásunkat az ökotúra vendégházban. Mai programjainknak azonban még nincs vége: a puszta közepén, egy igazi gulyás lakon, bográcsos slambuc vacsorára vagyunk hivatalosak. Nagy Imre gulyás, 36 éve az, hozzáértő mozdulatai nyomán készül a vasalónak nevezett nádkunyhóban a finomság.  Körös-körül semmi, csak a végeláthatatlan puszta. Vacsi után még egy kicsit terelgetjük vele és két kutyájával a nyugovóra térő marhákat a fényszennyezés híján csillagokkal csordultig teli augusztusi ég alatt. Valóban van valami a puszta romantikában. 

Nyírbátorból kora reggel indultunk útnak, mert 9-kor már várt minket Máriapócson a görög katolikus templom kegyhelyigazgatója. 10 óráig, a liturgia kezdetéig elmesélte nekünk a könnyező Szűz Mária kép történetét. Rögtön az első csoda után Bécsbe szállították a császári udvarba, de ott sosem hulltak könnyei. A másolat Máriapócson ellenben azóta is már kétszer. A hely valóban lelket melengető. Pócspetriben és Kállósemjénben sem találtuk a Mohos tavat. Nagykállóban viszont megmásztuk az Ínségdombot. Gyuri elmesélte a történetét, aztán arról beszélgettünk, hogy milyen jól lehetne mondjuk csúszdázó-dombként hasznosítani. Egy helyi kisfiú, mint utóbb megtudtuk Orosz Bálintnak hívják, végighallgatta, amit beszélgettünk. Utána jelentkezett és szó szerint elmesélte nekünk a domb múltbeli használatát, mintha minden amiről Gyurival beszélgettünk, a valóságban úgy lett volna. Nem jöttünk rá a turpisságra, csak amikor Bálint apukája felvilágosított minket. Ejnye-bejnye Bálint, te nagykállói nagyotmondó! A városban még sétálgattunk a főtéren és bár hiába kerestük a Kállai kettős szobrot, felemlegettük a zene és a tánc születésének történetét. Felfedeztük, hogy holnap veterán börze lesz a város határában, lehet hogy visszanézünk az Öreg Hölggyel. Ma azonban irány Nyíregyháza, az állatkert. Nagyot csapattunk a dohányföldek és a 3-4 méter magasra növő napraforgó mezők mellett, jó meleg van még mindig, alaposan süt minket felülről a napocska. Vendégszerető házigazdáink jóvoltából elektromos autóval végiggurultunk a parkon, szuper! Ide holnap reggel még visszanézünk!

Tunyogmatolcsról reggel visszaindultunk a Szamos folyó mentén. Porcsalmán jól bereggeliztünk; szalonna, töpörtyű, tejföl, pogácsa és kifli volt a menü. Reggeli után az útvonalunk a középkori templomok útja: Szamostatárfalva, Csengersima, Szamosújlak és Gyügye régi, kedves kis református templomait néztük meg az iszonyú hőségben. Szamostatárfalván egy helyi kisfiú, Szabó Dávid, Csengersimán pedig a lelkész tiszteletes-asszony, Bélbász-Szűcs Andrea voltak az idegenvezetőink. Az érdekes nevű Cégénydányádon rácsodálkoztunk a gyönyörű, de elhagyatott Kende kúriára és parkjára. A parkban levő hatalmas platánt Gyuri meg is mászta. A Szamos kb. ötven méterre folyik a kúriától, fantasztikus adottságú és hangulatú hely, kiaknázatlanul. Fehérgyarmaton át irány Mátészalka, a Szatmár múzeum. Dr. Cservenyák László múzeumigazgatóval, aki nem mellékesen a Szatmár-Beregi Pálinkarend tagja is, körbejártuk a rengeteg szekeret, kocsit, hintót, kovács-szerszámokat és sok más egyebet bemutató szépen rendben tartott tárlatot. Közben sok érdekességet hallottunk Mátészalkáról, a fény városáról, Hollywood bölcsőjéről, Szatmár fővárosáról. A bemutató végén kóstoló egy 1978-as szilvapálinkából: az illata mint az étcsokis marcipán, íze felejthetetlen. Szalkáról még átmotoroztunk Nyírbátorba, a Sárkány fürdő-, és kempingbe, mai szálláshelyünkre. Következhetett a várva várt fürdőzés, csúszdázás, pancsolás egészen zárásig. Nyolckor, a langyos esti melegben írjuk a mai beszámolót grillezés kellemes zajaival és illataival körülvéve.

Egy kis visszaemlékezés Kaskantyúra, jó szórakozást hozzá:

Volt egyszer egy Kaskantyú from P3K on Vimeo.

Ma kellett az É pontból a K pontba jutnunk, ezért jó korán felkeltünk Füzéren. A vár gondnokával - egyébiránt szállásadónk - beszélgettünk a reggeli mellett a vár tövében, és közben figyeltük hogyan közeledik felénk a felkelő nap fénye. Mögöttünk, közvetlenül a kert végénél magasodott a vár-hegy, csúcsán a hihetetlen építmény. Kilenc körül indultunk útnak Pálházán, Sátoraljaújhelyen, Kisvárdán keresztül Garbolc, a Keleti pont felé. Útközben azonban nem tudtuk megállni, hogy meg ne álljunk Szatmárcsekén lekvárt főzni a Borbély családnál a nyitott porta napok kapcsán. Nosza, ahogy szoktuk, be is segítettünk Arankának a szilvalekvár főzésbe. Lelkesen mostuk a ’nemtudom’ szilvát és kevergettük a ciberét. Munka után édes a kóstolás: gépzsír állagú szilvalekvár, napfény ízű sárgabarack, som, meggyes-cseresznye, és sorolhatnánk tovább a finomabbnál finomabb házi főzeteket. A szilva főzetének egyel és kettővel hígabb formáját is megkóstoltuk. Teli hassal és élményekkel délután négykor indultunk tovább Garbolc felé. A keleti pontot már régi kedves ismerősként üdvözöltük. A Gps-en megnéztük, 1199 km-t tettünk meg az Észak-Dél útvonalon, úgy saccoljuk, hogy még 1800 km vár ránk. Frizbizéssel oldottuk a hangulatot. Innen irány nyugat! Rozsályon, Csengöldön, Jánkmajtison keresztül megérkeztünk Szamossályra, ahol komppal átkeltünk a Szamos folyón. Kiderült, hogy a Szamosban és a holtágakban sem nagyon szoktak fürdeni, pedig mi most a nagy kánikulában csobbantunk volna egy nagyot. Így a kb. 220 km-es motorozás után holtfáradtan estünk be Tunyogmatolcson a szállásunkba és a Székely csárdában befalt velős pacal után hamar elszunyókáltunk…

A regéci várba ma reggel egy mentővel mentünk fel. No azért nem kell megijedni, a polgármester és alpolgármester urak a falu tulajdonában lévő veterán mentőautóval fuvaroztak fel minket a fantasztikus helyen lévő romhoz. Felejthetetlen kilátás, hatalmas alapterületű várrom, nyaranta nemzetközi tábor résztvevői segítik a falut a régészeti feltárásban. Szépen alakul a restaurálás, de azért még van munka bőven a tatárjárás korabeli építményen. A várból lejőve a regéci templomban felmásztunk a harangtoronyba és megkongattuk a két Rákóczi korabeli harangot. Utána irány Vizsoly, a híres biblia. Az első magyar nyelvű szentkönyvet tartalmazó templommal szemben működő interaktív nyomdában mi is kinyomtattuk néhány példányban az első oldalt. Előtte megkóstoltuk a helyi kemencés lángost is, brutális! Vizsoly után irány Gönc, a róla elnevezett hordó városa. A helyi nevezetesség, a huszita ház pincéjében lelünk rá egy hivatalos példányra: 136.6 liter a kapacitása. Göncről Telkibánya, ott is a helyi ércmúzeum a cél. Körbenéztünk a múzeumban, majd mielőtt továbbindultunk volna, a múzeum előtt egy kocsiból négyen kiszállva körülvettek minket és fényképezkedtek velünk. Szatmárnémetiből érkeztek és látták már a műsorunkat, ezek szerint tetszett nekik. Telkibányáról a már jól ismert úton Füzér felé vettük az irányt. Ott a szállásunkon letettük a motort és irány a Nagy-Milic. Némi tekergés után, miközben Szlovákiába is áttévedtünk, megtaláltuk a László tanya felé vezető utat. Néhány kilométernyi autózás után egy kapu zárja el az utat: magánterület. Gyalog indultunk tovább és egyórás erőltetett hegyi séta után, este nyolcra érkeztünk a csúcsra. Az ’É’ kopjafát nem találtuk, helyette egy beton-obeliszk áll az államhatárt is jelentő 895 méter magas hegycsúcson. Elbizonytalanodtunk, lehet hogy nem is a Nagy Milic a legészakibb pontja Magyarországnak? Füzérre már sötétben visszaérve szállásadónk megerősítette, jó helyen jártunk, a Nagy-Milic hegy csúcsánál nincs hazánknak északabbra fekvő pontja. Megnyugodva iszogatjuk a helyi pálinkát kedvenc várunk tövében és készülünk a holnapi 160 kilométeres etapra a keleti pontig, és tovább…

 Tállyán az Oroszlános Borvendéglő és Fogadó tartott minket fogva délig. A gyönyörűen felújított, patinás kúriában kialakított étterem a bor-gasztronómia és a slow-food hirdetője. Kiadós reggeli után kellemesen elbeszélgettünk a házigazdával, Gergely Miklóssal egy pohár – pontosabban két üveg – tokaji bor mellet a borokról, a táj történetéről és általában az élet folyásáról errefelé. Az elmaradhatatlan motoros falunézés után irány Monok, Kossuth szülőfaluja. A szülő- és nem szülői! – ház udvarán hallgattuk a múzeum lelkes vezetőjét, Szabó Imréné Zsókát, a híres államférfi családjáról, gyermekkoráról és Széchenyihez fűződő ellentmondásos viszonyáról. Kiderült, hogy konfliktusuk forrása egy félreértés: a gyúr és a gyűr szavak hasonlósága miatt kezdődött. Monokról vissza Golopon megnéztük a régi magyar családok és városok címereit bemutató gyűjteményt. Ezután a gyönyörű időben felmotoroztuk Boldogkőváraljára, sőt magába a várba. A különös alakú andezitkúp tetején lévő, felújítás alatt lévő várból felejthetetlen a kilátás a zempléni tájra. A vár alatti pincében középkori lakomákat idéző étterem. Megkordul a gyomrunk, de még vár ránk Boldogkőújfalun a kőtenger. Sétálunk egyet a falu határában lévő elszórt kövekkel tarkított réten a délutáni nap bársonyos sugaraiban fürödve. A zempléni táj úgy látszik megihletett… Gyomrunk ismét jelez, irány Encs, a sokat sejtető ’Anyukám Mondta’ nevű étterem. Párolt marhapofa, Nyúlpecsenye, mangalica tarja, rántott harcsa és bárányburger követte főétel gyanánt a langallós zsengicét, a nyúlpástétomot házikenyérrel és a rózsaszín kacsamellet füge pürével, lilahagymás kacsazsírral és libatepertővel. Még leírni is tereh, hát még megenni! És vacsi után még vár ránk 25 kilométer Regécig az esteledő langymelegben.  

Elhatároztuk, hogy Tokajban nem megyünk pincébe, nem veszünk részt borkóstoláson, hanem más arcait mutatjuk be e híres kisvárosnak. A főtéren elfogyasztott fantasztikus reggeli után csaptunk egy motoros városnézést, majd ellátogattunk Vass Etelka festőművésznőhöz. Impresszionista stílus, tokaji ihletettség, erős színek jellemzik az alkotót. Tőle tudjuk meg, hogy Tokaj vonzza az alkotni vágyókat, írótábor, színházi projektek, számos kiállítás.

Innen Glück Gábor meghívására egy álom hajózáson vettünk részt a Bodrogon. 6 személyes, remek kis motoros hajójával felmentünk a Zsaróig; a holtág rendkívüli szépségéről a fotók beszéljenek helyettünk. Innen Csabi kapitány visszakormányozta a hajót a torkolatig, ezalatt Gyuri jót napozott a hajó orrában. Rendkívül nyugalmas, pihentető és szemet gyönyörködtető túra végén a Tiszavirág csárdában betoltunk több tányér tokaji halászlevet, ez tulajdonképpen a szegedi halászlé pontos mása. Gábor ebéd után egy kis ladikozásra vitt minket, itt Gyuri volt a tutajos, általvitt minket a ladikon, de ladikon a túlpartra, ahol egy több százéves zsidó temető bújik meg egy hangulatos szilvafa ligetben. Na, ebből a szilvából lehet csak igazán kóser szilvapálinkát készíteni! Teljes kikapcsolásra, meditációra ihlető hely, a Tokaj környéki települések zsidó lakosságának volt ez a központi temetője, és csak vízi járművel lehetett megközelíteni. Kora délután búcsút vettünk Tokajtól, irány Bodrogkeresztúr, a Motormúzeum. Sok mindent megtudtunk itt Pannoniánk élettörténetéről, például azt is, hogy lehet hosszú ó-val és röviddel is írni, és hogy majdnem Sirály lett a neve. A P21-sel állítólag egykerekezni is lehet, hát?! 

Kedves olvasónk!

Úgy döntött kis csapatunk, hogy  megérdemel egy kis pihenőt és a hétvégére mindenki hazamehet pihenni, ügyet intézni. Hétfőn pedig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, vagyis Bodrogkeresztúrrol irány Mád és Tállya - Európa közepe! Szép hétvégét mindenkinek.

Reggel Miskolcról felpörköltünk Bükkszentkeresztre, Magyarország legmagasabban fekvő településére. Érdeklődésünk tárgya - a gyönyörű tájon túl - Gyuri bácsi és az ő kimeríthetetlen tudása a gyógyfüvekről. A falu határában sétálgatva, minden egyes út melletti növényről kapásból megmondta a nevét, gyógyhatását és érési idejét. A 83 éves szakember önmaga legjobb reklámja. Bármilyen kérdésünkre azonnal vágta a választ. Kiderült, hogy az allergiát legjobban a virágzás előtti parlagfűből készült teával lehet a legjobban gyógyítani, sőt Csabi bögölyharapását is lekezelte lándzsás utifűvel. Bükkszentkereszt után visszaereszkedtünk Miskolcra, és tettünk néhány kört a híres-hírhedt acélgyárban. Meteo a köbön, retro horrorfilm fíling és fesztivál helyszín egyben. Valamint a graffitisek kiállítóhelye is... Hangulatfokozóként iszonyatos dörgéssel leszakadt az ég. Eső után, még némi motorozás, aztán irány Szerencs. A cukorgyár egyetlen leszármazottjaként működő csokigyárban besegítettünk az idei csokimikulás csomagolásába és közben persze teszteltük is. Ezek szerint mégis létezik a nyári Mikulás... Szerencsről átgurultunk Tokajba, mai szálláshelyünkre. A tegnap elkészült boros-parafás kuplung kifogástalanul működik. Ma sem kell minket elaltatni, pláne ha egy-két pohár tokajival mossuk le az út porát.