Csodálatos és megnyugtató reggelre ébredtünk. Csodálatos az idő és a panoráma, megnyugtató a motorzaj: Pap Gábor szervízigazgatónk gurul be túra-enduróján a parkolóba. Jött diagnosztizálni oldalkocsink kerekének vészes lötyögését. A diagnózis gyors és vészterhes: eltört a laprugókat tartó vascső, kvázi a tengely. A kereket másfél napja már csak a laprugók tartják. Le kell szedni az oldalkocsit, hacsak nem találunk egy hegesztőgépet kezelővel. Szerencsére ez utóbbi történt: reggeli közben a borhotel segítőkész munkatársa felhívta nekünk a szőlészet hegesztőjét, aki vállalta és sikeresen végre is hajtotta az operációt. Köszönjük a diagnózist és a műtétet is az érintetteknek!
Újabb hasznos segítség a hotel munkatársától: az almásfüzitői timföldgyárba való bejutás kapcsolatrendszerét göngyölítette fel nekünk pár telefonhívással. Ennek segítségével jutottunk be hazánk egykoron egyik legfontosabb üzemének területére. Hatalmas elhagyott épületek a Dunaparton, törött ablakokkal, gyomosodó falakkal, jobb napokat látott miliőben. A főépület homlokzatán még olvasható a felirat egy korabeli stílusú dombormű mellett: "Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga"! E munka végterméke 330 ezer tonna fehér por volt évente.
Almásfüzitőről irány Süttő, a kőváros. Útközben váratlan de kellemes meglepi: Csaba felesége csatlakozott hozzánk a nap hátralévő részére. Süttőn a híres mészkőüzemben tettünk spontán gyárlátogatást. Hatalmas, hangos gépek nyúzzák, nyeszetelik és csiszolják a több-tíz tonnás tömböket pár négyzetméteres sima lapokká. Egy drágakő a kulcsa mindennek: a vágószerszámok élében gyémántszemcsék biztosítják, hogy a kő, ha lassan is de megadja magát.
A nap utolsó programja egy újabb gyárlátogatás. Kamocsay Ákos főborász végigvezet minket a neszmélyi borkombináton. Utána egy kicsit elbeszélgettünk a magyar bor helyzetéről. A végkövetkeztetés egyértelmű, a sikernek itt is egy kulcsa van: az összefogás. Megköszöntük a Hilltop szívélyes vendéglátását, betankoltunk a legjobb borokkal, majd továbbálltunk www.hilltop.hu
Ma sajnos a stábbuszunk is megadta magát: eltört a kuplungpedál!? Úgy tűnik a gépek már nagyon be akarják fejezni a projektet - elérkezett a judgement day, a gépek lázadása? De Esztergomig elevickélünk vele, ott pedig egy újabb kis orvosi beavatkozás lesz.
Az Esztergomig tartó mintegy 30 kilométeres öröm-motorozás előtt (az immár újra egészséges oldalkocsival), vacsi a Zöld Kakashoz címzett vendéglőben. Kapros zuzaleves kakashere pörkölttel. Hozzá a lipóti háromkilós pékárú maradéka. Ma sem kell minket elringatni! Ez az utolsó esténk így együtt. Kicsit szomorkás, kicsit ünnepélyes a hangulat. Holnap elérünk a szobi révhez, és ezzel (egy időre) lezárul a P3K országjáró túrája. Sajnos...