Bősárkányon házigazdánk Elvira néni messzi földön (pl. Ausztrália, közelebbről Perth) híres gyékényfonó-sodró, így reggeli után mi is belekóstolhattunk e szakma rejtelmeibe. Kiderült, hogy Bősárkány tulajdonképpen erre a mesterségre épült. Nem véletlen, a környék bővelkedik az alapanyagban. Gyékényből szinte mindent el lehet készíteni, erre jó példa házgazdánk műhelye: alátét, címer, saru, kosár, kenyértartó, betlehem, miazmás. Búcsúzáskor szép fonott ajándékokat is kaptunk, ráadásul kontárkodásunk eredményét is magunkkal vihettük. Köszönjük szépen Elvira néni!
Egy gyönyörű Úr-napi körmenetbe botlottunk Acsalagon, így motorunk is rózsaszirmokon gurlhatott tovább az úton.
Visszamotoroztunk Öntésmajorba abban a reményben, hogy a Hansági múzeumban Hanyi Istókról megtudunk valami közelebbit, de sajna a múzeum zárva, sőt mint megtudtuk Istókot is elköltöztették már. Újabb motorozás a növekvő hőségben, majd Jánossomorjáról egy kis kitérővel irány Andau. Az andaui híd híres: a mintegy 200 000 56-os menekültből 70 000 ezen a Hansági főcsatornán átívelő kis fahídon keresztül hagyta el az országot. Érdemes ide elzarándokolni, elsősorban biciklis túristák kedvelt célpontja.
Úgy döntöttünk, hogy Halbturn-on keresztül Albertkázmérpusztán (a névadó Mária-Terézia rokona) át megyünk vissza Magyarországra. Jól döntöttünk: a kis faluban lévő kertes kocsma a Kázmér Vendéglő névre hallgat és a sógorok egyik kedvelt söröző-fröccsöző-pörköltöző-palacsintázó helye. Nekünk sem kellett a menüt kétszer ajánlani... Egyébiránt, ha indítottunk volna "Magyarország legrosszabb minőségű útja" versenyt azt minden bizonnyal az albertkázmérpusztai út nyerte volna. Kátyú kátyú hátán. Ebéd közben bepöfögött a kocsmába egy gyönyörűen felújított 1959-es Steyr traktor büszke osztrák tulajdonosával a nyeregben. Kölcsönös elismerések, fotózás... A kocsmáros jóvoltából egy pár kilométert megspórolva, térképünkön nem szereplő úton, Irénmajor és Csemeztanya felé átvágtunk Hegyeshalomra. Itt egy ideig méláztunk az egykori határátkelőnél a letűnt korok emlékeit és hangulatát felidézve, majd tovább pörköltünk.
A következő nagy határátkelőnél - Rajkán - egy úriember, miután kiderült hogy a Kisalföld című lapból már jól ismer minket, elkalauzolt a hármashatárhoz. Igencsak rejtett értéke ez kis hazánknak: idegenvezető nélkül bajosan akadtunk volna rá. Kellemes szoborpark szép mező közepén, a három nemzet barátságának jelképeként és művészeinek jóvoltából.
Rajkáról irány a szigetköz, Dunakilitin, és a bezárt Csebi-Pogány kastélyszállón át Dunasziget, az aktuális szálláshelyünk. A helyi Family Frost-os jóvoltából, aki mint bevallotta csapatával együtt lelkes blog-olvasónk, hat finom jégkrémel lettünk gazdagabbak és jóllakottabbak. Vacsira természetesen halászlé és harcsapörkölt. Holnap kenuzás a Dunán!!!