Szegedről, hogy az alapkoncepció ne csorbuljon, lemotoroztunk Tiszaszigetre. Aztán egyre lejjebb, és még lejjebb... Amíg Tiszasziget után nem sokkal, a határhoz közel el nem értük a mélypontot! Ennyire a béka feneke alatt még nem voltunk. 75,8 méterrel itt található ugyanis hazánk legmélyebb pontja.
Kopjafa M betűvel és térképpel (mint a K-ponton), emlékmű és egy kis piknik park. A falu másik, innenső végén öreg szélmalom, lapátok nélkül; mellette rózsafa-liget ünnepi díszben. A rózsát errefelé szaporítás miatt termesztik, a virág csak "melléktermék".
Átmotoroztunk Kübekházára, ahol a hársfa sörözőben egy beöntés mellett érdeklődtünk a csaposnál és a többi vendégnél a helyi érdekességek után. Fürdök Mátyás volt az első, akit többen megneveztek. A helyi ezermester, aki kisegítette az önkormányzatot egy locsolóautóval. Idős S 100-as Skoda, kicsit átbügykölve, átfestve, tuningolva. Közszolgálat magánszorgalomból. Ráadásul turistalátványosság. No meg a villanyoszlopokon lévő muskátlik legnagyobb öröme.
A "polgival" elbeszélgettünk a falu és az operett meglepő de sikeres szimbiózisáról. Idén július 26-án kezdődik az immár tizedik éve ismétlődő operett-fesztivál. A falu lakosságának tízszerese érkezik ilyenkor az ingyenes operett-sóra. Aki ezt a műfajt kedveli, nem hagyhatja ki.
Visszamotoroztunk Szegedre, tankoltunk, majd sétáltunk egyet a Tiszaparton. Hihetetlen esemény: megtaláltuk a Tivadarban a Tiszába dobott palackot!!! Egyszerre értünk Szegedre! Hiába, a logaritmus tévedhetetlen. Aki nem hiszi, járjon utána...
Virág cukrászda, séta a belvárosban, este a Tisza parton moci után foci. Vendéglátóinkkal és némi savanykás malacleves, valamint elzászi kemencés csülök társaságában izgultuk végig az olasz-franciát. Szeged most sem okozott csalódást. Kár, hogy holnap tovább kell indulnunk!
Sajnos ma Melus elhagyott minket, halaszthatatlan munkavágya haza szólította, az ő emlékére egy stábfotó: