Reggelire befaltuk a maradék slambucot- így pihentetve talán még finomabb volt. Házi tejjel öblítettük le. Az idő is javul, még elég hűvös van de legalább már nem esik. Ez nemcsak nekünk volt jó hír, hanem az általános iskolásoknak is, akik ma ballagtak: minden faluban nagy ünneplések, vonulások, lufik, plüssállatkák, kellően kiöltözött nebulók és hozzátartozók. Pocsajon, miután  megnéztük a nem túl látványos löszfalat, szállásadónk Miska, akinek vegyescikk kereskedése is van, megheggesztette a múltkoriban letört rendszámunkat, nagyon hálásak voltunk neki.

Kismarja, Nagykereki, Biharkeresztes: utóbbiban megtankoltuk energiaitallal az öregasszonyt, majd tovább Körösszegapáti felé, ahol egy nagyon régi vasas téglából emelt vártornyot szerettünk volna federíteni, de a helyiek ajánlására, egy román ortodox templomra esett inkább a választásunk. A templom talán hazánk legszebb ilyen jellegű temploma. 1799-ben épült, és nemrég lett felújítva a román és a magyar kormányok közös finanszírozásában. Nemsokára előkerült a román nemzetiségű tisztelendő is, aki Nagyváradról jár ide át prédikálni.

Ő mutatta be nekünk ezt az ékszerdobozt. Kérdéseinket tökéletesen értette, válaszainak magyarításához a kántor állt rendelkezésére (és a miénkre is). A keleti ortodox templombelsőknek megfelelően minden négyzetcentiméteren freskók, az ikonosztáz és a széksorok a kézimunka gyöngyszemei.

A biharugrai halastavak felé vettük az irányt. Találtunk egy madárvártát (megépített és még bővülő épület, szállás és tanösvény egyben, az ornitológusok és botanikusok mekkája lehet).

Felkapaszkodtunk egy kis kilátótoronyba is, körülnéztünk a Kisbalatont idéző tájon. Az úton egy kis mocsári teknősbe botlottunk, segítettünk neki balesetmentesen átkelni.

Egy eldugott kis zsákfaluban,Geszten  az ország Budapesttől talán legmesszebb eső pontján, újabb rejtett csodára bukkantunk: a Tisza család kastélyára. A falu végén, öreg fák között bújik meg az hatalmas épület, amely jelenleg a helyi általános iskolának ad helyet. Nincs túlterhelve: ma 13 nyolcadikos ballagott. A család, amely két miniszterelnököt is adott hazánknak, próbált ide visszaköltözni, de csak akkor adták volna nekik vissza otthonukat, ha építettek volna a falunak egy iskolát. Mivel ezt nem tették meg, a vadregényes, repkénnyel befutott, mesebeli kastély amely egy trillernek például ideális helyszínéül szolgálhatna, marad iskola. Így ma sem makulátlan állaga pénz híjján folyamatosan romlik.

Gesztről a furcsa nevű Nagygyantén keresztül, a továbbra is hűvös időben, 70-es 80-as tempót motorozva száguldottunk Sarkadig, ahol a vendégházban húzzuk meg magunkat éjszakára. 

Sokáig éljen a motorizáció! Ennek megünneplésére elkészült egy újabb rövid filmhangulat stábunktól. Jó szórakozást kívánunk!