A mai napot az út eddigi egyik csúcspontjával, a füzéri várral kezdtük. Fantasztikus! Sziklás hegyormon, a piciny Füzér falucska fölé magasodva, lélegzetelállító környezetben. Gyönyörűen helyreállított kővár, amelyet a sziklába vésett lépcsőfokokon lehet megközelíteni.

 Majd egy másfél méter alacsony kőfolyosón keresztül lehajolva lehet a várba bejutni. Csodálatos fekvését mi sem igazolja jobban, mint hogy egy vadméh raj lakik a toronyfalban. Most nem kockáztattunk, szépen kikerültük őket...

Miután Csabit sikerült kiszabadítani, a faluban feltankoltunk némi házi szilvából készült hegyközi kerítésszaggatót, majd a kóstolótól és a jó időtől megittasulva pöfögtünk tovább a Zemplén festői dombjai között.

Füzérradványon újabb csoda várt minket: a Károlyi kastély. Ha egy nappal előbb érkezünk, tudtunk volna beszélni a tulajdonos család ma élő tagjával, Károlyi László gróf úrral. Most már nem ő a tulaj, de relikviákkal gyakorta gazdagítja családja egykori lakhelyét. A kastély szépen gondozott kertjében olyan ritka növényeket csodálhattunk meg, mint a tulipánfa.

3 órakor indult a Pálház-Kőkapu közötti "menetrendszerű" kisvasút, amelyre gyorsan fel is pattantunk. Ez is a Károlyiak műve, régen faszállításra használták, mozdony nélkül engedték le a vagonokat a lankásra kiépített több, mint 10 km-es pályán. Most időutazásra használják. A 2 órás oda-vissza út egy részén Csaba volt a mozdonyvezető, jól kihúzatta a kicsi, de annál erősebb mozdonykát. A piciny patak völgyében hatalmas páfrányok, vén famatuzsálemek, kis hidacskák váltották egymást.

Menetrendszerint 5-re visszaértünk Pálházára, éppen időben ahhoz, hogy megnézzük a tavaszi forduló utolsó meccsét. A hazaiak Forró csapatát fogadták. A vendégek szerezték meg a vezetést a 25. percben egy szabadrúgásból. Nem eszik azonban olyan forrón a kását! Pálháza már kb. 10 perccel később egyenlített egy balról vezetett korszerű akció végén, amit Attilánk rögzített is kamerájával. Az első sorba sikerült helyet szereznünk, a csajok mögöttünk szotyiztak. Több sor nem volt. Sajnos félidőben tovább kellett indulnunk, csak remélni tudjuk, hogy Pálháza hazai pályán végül fölülkerekedett. Holnap reggel első dolgunk, hogy a helyi lapokban elolvassuk a sport-rovatot...

Ma már el kell hagynunk a Hegyközt és a Zemplén hegységet, de a szívünk egy darabkája (na és a májunké) örökre itt marad.

Most Sátoraljaújhelyen az Ezüst Ponty halászcsárdában harcsa halászlét, sztrapacskát és újhelyi bicskás szeletet falunk és közben a németek támadják a lengyeleket már a II. félidőben. Sajnos 10 órakor zárásra hivatkozva kirúgtak minket...