Szolnokon, miután átsétáltunk az idén májusban átadott Tisza-gyaloghídon 
és elmerengtünk Szolnok kihagyott lehetőségein, elmotoroztunk a város határában lévő Repüléstechnikai múzeumba. Fantasztikus!!! Régi katonai és polgári repülőgépek, helikopterek, világháborús repülőroncsok és felújítás alatt álló repülőmotorok, amerre a szem ellát. Néhány kedvencünkbe be is szállhattunk. 
Ilyen például a „Csőrike” névre hallgató orosz helikopter, az a típus, amelyik Afganisztánban teljesített szolgálatot és amelyet Rambo fél kézzel intézett el. Vagy itt a klasszikus IL-18-as Malév utas-, 
majd teherszállító és egy Antonov kormánygép is. Van még néhány MIG, Phantom és egy TU 132-es is. A sátor-hangárban látható roncsok között néhány, a megtaláló által hiánypótló használati tárgynak használt darab is akadt: fáskamra-repülőgéptest, WC ajtó szárnydarabból, bogrács B12-es felniből. Elbámészkodtuk az időt Lente Zoltán százados kalauzolása mellett tíztől egészen délután egyig. Innen Rákóczifalva és az ott található Maci múzeum éppen irányba esett. A macik előtt még frissítőztünk egyet a Rákóczi kocsmában, a tikkasztó hőségben. Utána a falu főterén található épületben Bíró Tiborné büszkén mutatta meg nekünk a mintegy 1600 macit és egyéb régiséget. A medvék között egy igazi relikvia: a 615-ös számú, Latabár Kálmán gyerekkori társa. A legidősebb maci 111 éves, a legnagyobb 120 cm magas, a legkisebb 3 centis. 
Megvan itt maciból az Aranycsapat, a hét vezér, sőt Rákóczi Ferenc is feleségestül. Rákóczifalváról Kengyelen keresztül Törökszentmiklós. Itt a benzinkútnál megtudtuk, hogy Tiszapüspökinél már nincs komp, így aztán Fegyvernek felé vettük az irányt. 
A Tiszán egy klasszikus kompon átkelve Nagykörű falu kellemes meglepetésként ért: takaros, szépen felújított, régi, az útra merőleges, hosszú, fehér házak, virágos közterületek. Éhségünket a helyi Suttogó lovas tanyán csillapítottuk, s nagyon elszaladt az idő: némi ijedtséggel vettük észre, hogy még több mint 70 kilométert kell motoroznunk és már majdnem hét óra. Uccu nyeregbe! Élmény-motorozás a gyönyörű naplementében. A Kőtelek-Tiszasüly-Fiúágitanyák út, ami a térképen alig látszik, sokkal jobb minőségű, mint a magasabb rangúnak jelzett innen Jászkisérig tartó kátyú-halmaz. 
Jászapátiról esti szálláshelyünkig, Jászszentandrásig pedig már koromsötétben motoroztunk a hűvösödő időben. Egy jó szilvapálinkával kárpótoltuk magunkat. GPS adataink szerint ma pontosan 134 kilométert nyomtunk Észak-Kelet felé, jövünk Nagy-Milic! Örülünk, hogy az Öreg Hölgy rendületlenül kitart mellettünk.
