A mai ébredés volt eddig a legrosszabb. Arra ébredtünk ugyanis, hogy az eső veri az ablakainkat. Pontosabban szállásunk ablakait. Reggeli alatt sem ált el, sőt úgy indultunk neki a mai kb. 25 kilométeres mikro-távnak, hogy Gyuri a lábaira húzott egy-egy nejlon szemeteszsákot. Aztán már mintha nem is esett volna annyira. Vagy csak a gyönyörű Zempléni tájon való motorozás kezdte feledtetni a rossz időt?

Abaújváron keresztül Kéked. Itt komor, vastag falú középkori várkastély, ma Melzer kastélyszálló lovagok és úrhölgyeik részére. Szintén Kékeden Abigél hangulatú, eldugott épületegyüttesben gyógyfürdő komplexum, amely 2002-óta nem üzemel. Hogy miért? Érthetetlen. Pedig akár világhirű is lehetne. Az utcán egy járókelő csodálkozva áll meg mellettünk, neki is van egy Pannoniája a fészerben. Nemrég vette, felújitásra vár, pontosabban valakire, aki segitene felújitani. Azonnal szervizigazgatónkat ajánljuk figyelmébe. A fészer melletti piciny istállóban 2 hetes kiscsikó és büszke mamája.

Az udvaron, szerencsére láncra kötve, Herkules, a hatalmas kuvasz életveszélyesen morog ránk. A hangulat ennek ellenére békés, sőt idillikus. Jó lehet itt élni. Mi azonban tovább pörkölünk öreg motorunkkal Hollóházára, a veterán motorosok immár hagyományos éves találkozójára.

A polgármesterrel együtt mintegy háromtucat különböző öreg motor - közöttük pár öreg katonai BMW, rajtuk gyalogsági ásó és túlélő csákány - valamint helyenként stilusosan német tisztnek öltözött gazdái várnak minket. Együtt motoros felvonulás, utána babgulyásevés, körömmel és disznófüllel az alpolgármester jóvoltából. A kötelező, egymás motorját gusztáló, a sajátot büszkén bemutató udvarias körök, cím és telefonszám csere után, mi a helység nevezetességeinek nyomába eredünk, Vezetőnk Koleszár Sándor polgármester. Két templom és egyik konkurenciánk, az országos kék túra keleti végpontjának megtekintése után irány a porcelángyár.

Este a veteránokkal hatalmas bulizás Füzéren egy fészerben. Fárasztó dolog ez a motorozás...