Tállyán az Oroszlános Borvendéglő és Fogadó tartott minket fogva délig. A gyönyörűen felújított, patinás kúriában kialakított étterem a bor-gasztronómia és a slow-food hirdetője. Kiadós reggeli után kellemesen elbeszélgettünk a házigazdával, Gergely Miklóssal egy pohár – pontosabban két üveg – tokaji bor mellet a borokról, a táj történetéről és általában az élet folyásáról errefelé. Az elmaradhatatlan motoros falunézés után irány Monok, Kossuth szülőfaluja. A szülő- és nem szülői! – ház udvarán hallgattuk a múzeum lelkes vezetőjét, Szabó Imréné Zsókát, a híres államférfi családjáról, gyermekkoráról és Széchenyihez fűződő ellentmondásos viszonyáról. Kiderült, hogy konfliktusuk forrása egy félreértés: a gyúr és a gyűr szavak hasonlósága miatt kezdődött. Monokról vissza Golopon megnéztük a régi magyar családok és városok címereit bemutató gyűjteményt. Ezután a gyönyörű időben felmotoroztuk Boldogkőváraljára, sőt magába a várba. A különös alakú andezitkúp tetején lévő, felújítás alatt lévő várból felejthetetlen a kilátás a zempléni tájra. A vár alatti pincében középkori lakomákat idéző étterem. Megkordul a gyomrunk, de még vár ránk Boldogkőújfalun a kőtenger. Sétálunk egyet a falu határában lévő elszórt kövekkel tarkított réten a délutáni nap bársonyos sugaraiban fürödve. A zempléni táj úgy látszik megihletett… Gyomrunk ismét jelez, irány Encs, a sokat sejtető ’Anyukám Mondta’ nevű étterem. Párolt marhapofa, Nyúlpecsenye, mangalica tarja, rántott harcsa és bárányburger követte főétel gyanánt a langallós zsengicét, a nyúlpástétomot házikenyérrel és a rózsaszín kacsamellet füge pürével, lilahagymás kacsazsírral és libatepertővel. Még leírni is tereh, hát még megenni! És vacsi után még vár ránk 25 kilométer Regécig az esteledő langymelegben.