Kedves P3K rajongók! A main napon annyit ettünk – ebédre Baján négyzetméternyi tálon haltöpörtyűt, rántott haltejet és hektoliternyi halászlét – és ittunk – este Hajós pincefaluban egy pince-katakombában palacknyi borokat –, hogy ennél több és értelmesebb blog-bejegyzést most nem tudunk veletek megosztani. A részleteket holnap reggel, egy fokkal józanabb állapotban...
Na szóval az úgy volt, hogy reggel a Pörbölyi Öko Turisztikai Központban egy kiadós reggeli után felpattantunk a kisvasútra és a 9.15-ös menetrendszerintivel becsattogtunk az erdőbe. 
A gemenci erdő változatlanul hazánk egyik legnagyobb kiterjedésű „vadrezervátuma”. Őzek, szarvasok, vaddisznók, rókák, vadmacskák és aranysakálok lakóhelye, tavasztól őszig a turisták, ősztől tavaszig pedig a vadászok látogatják. Sőt, idéntől gyermekeknek vadász tábort is indítanak nyaranta a leleményes gemenciek.
A Malomtelelő nevű megállónál felkapaszkodtunk a kilátóra és megcsodáltuk a lelket melengető látványt. A malomtelelő az a hely, ahol télen, a környéken régebben elterjedt, mobil hajómalmokat garazsírozták a jégzajlás elkerülése érdekében. Pörbölyre visszafelé Csabi a mozdonyba kéredzkedett, onnan nézte a telepített őserdőt. Útközben megálltunk a vadmegfigyelőnél, megsimogattunk egy szarvast és egy vaddisznót. Az öko-parkba visszaérve nyomtunk egy triciklis kézi hajtánnyal pár kört, aztán irány Baja. 
Csodás napsütésben érkeztünk a Sugovica partján lévő csárdába, ahol a híres bajai halászlé készítésének fortélyait tanultuk meg, majd alkalmaztuk a gyakorlatban is. A munka után édes az ebéd jelszóval nekiültünk halat enni. És csak ültünk és ettünk, ettünk, ettünk…. Aztán nem bírtunk fölállni. 
Egy átlag magyar éves hal-adagját faltuk föl egy ültő helyünkben. Ebéd után körbemotoroztunk a tipikusan déli Baján, majd irány észak felé. Érsekhalmán felmásztunk a löszfalra és az alpolgitól kaptunk egy kis helytörténeti előadást. Honfoglalás előttől a török időkig talált leletek bizonyítják a stratégiailag és hadászatilag kiváló helyen lévő egykori földvár meglétét. Egy régi barlangrendszer beomlott bejáratát is megtaláltuk. Ezután már csak a 3 kilométerre lévő Hajós-pincefaluba kellett bemotoroznunk, ahol először a mocit majd magunkat tankoltuk föl. 
Nem, enni még nem tudtunk, a katakombában történt borkóstolás azonban majdnem éjfélig nyúlt és jelentősen csökkentette blogírási kapacitásunkat. A takaros pincesorok fölé nyúló, reggeli napsütésben fürdő teraszon pótoljuk az elmaradást.
