Pannonia 3 keréken

 Egerszalókon mostani utunk egyik fénypontja: felmászhattunk a sódombra és tapicskoltunk egy jót a 80 fokosan feltörő, szortyogó, ásványi anyagokkal teletömött termálvíz által kialakított kis csipkés medencékben. Fantasztikus! A világon összesen csak három van ilyen! Olajat kerestek a vidéken 1961-ben, amikor feltört a forró víz és még kb. 100 évre való van a föld alatt. Nehezen hagytuk ott ezt az energiadús gyönyörű helyet.  Egeren keresztül Noszvaj felé motoroztunk a festői bükkaljai tájon. Bogácson elpöfögtünk a termálfürdő előtt, bár szívesen megálltunk volna dagonyázni itt is. Tardon bekukkantottunk a tájházba, majd kicsattogtunk a 3-as főútra. Bükkábrányban felfrissültünk a Sport Bisztróban, aztán fel Tibolddarócba, ahol Melus ismerőse, Velencei Tamás fogadott bennünket. A moci közben mintha megint kuplung-problémákkal küszködne. Mialatt megnéztük a helyi barlanglakásokat, melyekben több ezren is laktak hajdanán, Tamás felhívta barátját, Mirinyi Zoltánt, aki Pannonia szakértő. Zoli neki is állt szétkapni a motort,  mi pedig közben átautóztunk Bükkaranyosra elültetni néhány diófát. A Telekom hello holnap!kezdeményezése kiszámolta, hogy utunk során a 3000 km alatt 300 kg széndioxidot bocsájtunk a levegőbe. Ezt az elültetett 11 diófa 50 év alatt semlegesíteni fogja. Ez a falu is igencsak igyekszik, bio-ökoház, tükrös naperőmű, szélkerék és rengeteg terv. Az úton vissza Darócra már azt mérlegeltük, hogy hogyan fogjuk nélkülözni az Öreg Hölgyet az elkövetkezendő napokban, de alaposan meglepődtünk. Zoli néhány használt borosdugó felhasználásával olyan kuplung-lamellát eszkábált, hogy a gyári hozzá képest kismiska. Először ő tesztelte aztán pedig mi; az eredmény: tökéletes. A hűvösödő estében irány a kb. 28 kilométerre lévő Miskolc, ahol ma Meluséknál alszunk. Vacsira brutális kemencében sütött székelykáposzta és hagymás tarja krumplival. Tökéletes energia-pótlás egy fárasztó nap után.

Reggel Jászszentandrásról átpöfögtünk Hevesre, és megnéztük a sakk-múzeumot. A különböző stílusú és díszítettségű sakktáblák, díjak és egyéb relikviák között néhány elismerő levél Kádár Jánostól.  Egy meglepetés: gömb-sakk! Ezt nem tudtuk kihagyni, játszottunk egy próbajátékot. Heves után Tenken keresztül Erdőtelekre hajtottunk, ahol sétáltunk egy kellemeset az arborétum árnyas fái között. Innen felcsattogtunk egészen Tarnaszentmáriáig, ahol egy tipp nyomán a rendőrmúzeumot kerestük. Egy járókelőt megkérdezve kiderült, hogy a múzeum Tarnamérán van, Jászszentandrás mellett. Hát, oda már nem megyünk vissza. Inkább elindultunk Egerszólát felé, a nemrég erre tomboló vihar miatt kidőlt fákat vágó erdészek tanácsára azonban inkább visszafordultunk és Verpeléten keresztül értük el Egerszalókot, mai szálláshelyünket. Itt azonmód kipróbáltuk a Saliris fürdőszálló összes szolgáltatását, a mézes rönkszaunától az élménymedencéken át a relax szobáig. Brűgöltünk egészen este hétig, majd egy kiadós vacsi után alámerültünk az egri éjszakába. Egész pontosan a Csutorás pincébe, ahol az egri borvidék leghíresebb vörösét, a hírnevét lassanként visszaszerző Bikavért, és tavaly megszületett fehér társát, az Egri Csillagot kortyolgatva próbáltuk ellensúlyozni az időközben beköszöntött hidegfront hatását.  

Szolnokon, miután átsétáltunk az idén májusban átadott Tisza-gyaloghídon

és elmerengtünk Szolnok kihagyott lehetőségein, elmotoroztunk a város határában lévő Repüléstechnikai múzeumba. Fantasztikus!!! Régi katonai és polgári repülőgépek, helikopterek, világháborús repülőroncsok és felújítás alatt álló repülőmotorok, amerre a szem ellát. Néhány kedvencünkbe be is szállhattunk. Ilyen például a „Csőrike” névre hallgató orosz helikopter, az a típus, amelyik Afganisztánban teljesített szolgálatot és amelyet Rambo fél kézzel intézett el. Vagy itt a klasszikus IL-18-as Malév utas-, majd teherszállító és egy Antonov kormánygép is. Van még néhány MIG, Phantom és egy TU 132-es is. A sátor-hangárban látható roncsok között néhány, a megtaláló által hiánypótló használati tárgynak használt darab is akadt: fáskamra-repülőgéptest, WC ajtó szárnydarabból, bogrács B12-es felniből. Elbámészkodtuk az időt Lente Zoltán százados kalauzolása mellett tíztől egészen délután egyig. Innen Rákóczifalva és az ott található Maci múzeum éppen irányba esett. A macik előtt még frissítőztünk egyet a Rákóczi kocsmában, a tikkasztó hőségben. Utána a falu főterén található épületben Bíró Tiborné büszkén mutatta meg nekünk a mintegy 1600 macit és egyéb régiséget. A medvék között egy igazi relikvia: a 615-ös számú, Latabár Kálmán gyerekkori társa. A legidősebb maci 111 éves, a legnagyobb 120 cm magas, a legkisebb 3 centis. Megvan itt maciból az Aranycsapat, a hét vezér, sőt Rákóczi Ferenc is feleségestül. Rákóczifalváról Kengyelen keresztül Törökszentmiklós. Itt a benzinkútnál megtudtuk, hogy Tiszapüspökinél már nincs komp, így aztán Fegyvernek felé vettük az irányt. A Tiszán egy klasszikus kompon átkelve Nagykörű falu kellemes meglepetésként ért: takaros, szépen felújított, régi, az útra merőleges, hosszú, fehér házak, virágos közterületek. Éhségünket a helyi Suttogó lovas tanyán csillapítottuk, s nagyon elszaladt az idő: némi ijedtséggel vettük észre, hogy még több mint 70 kilométert kell motoroznunk és már majdnem hét óra. Uccu nyeregbe! Élmény-motorozás a gyönyörű naplementében. A Kőtelek-Tiszasüly-Fiúágitanyák út, ami a térképen alig látszik, sokkal jobb minőségű, mint a magasabb rangúnak jelzett innen Jászkisérig tartó kátyú-halmaz. Jászapátiról esti szálláshelyünkig, Jászszentandrásig pedig már koromsötétben motoroztunk a hűvösödő időben. Egy jó szilvapálinkával kárpótoltuk magunkat. GPS adataink szerint ma pontosan 134 kilométert nyomtunk Észak-Kelet felé, jövünk Nagy-Milic! Örülünk, hogy az Öreg Hölgy rendületlenül kitart mellettünk.

Kedves nagyérdemű, itt van első p....gős videónk, jó szórakozást:

Untitled from P3K on Vimeo.

Kecskemétről átp.....tünk Nagykőrösre, ahol a piacon sajtos-tejfölös lángost reggeliztünk a virágárus hölgyek legnagyobb örömére. Közben csatlakozott hozzánk a Pusztai Tölgyes projekt vezetője és minket is bevezetett a Nagykőrösi tölgyes erdőbe. Először a 600 éves Pálfája nevű kocsányos tölgyet néztük meg, majd az uniós pénzből kialakított, gyerektáboroknak helyt adó oktatóháznál beszéltük meg a táborvezetővel a számítógép kontra természet gyereknevelő szerepét. Utána irány maga a tölgyes erdő, amit - mint megtudtuk - meg kell védeni az akác, a kései-meggy és más hasonló özön-, másnéven inváziós növényektől. Nagykőrösről Ceglédre a kb. 15 kilométer annyira egyenes, hogy kormányra nem is lett volna szükségünk. Cegléden meglátogattuk Békés Miska bácsit, aki lakását feleségével és mintegy 600 pipával osztja meg. A pipák egy részét ő maga készítette. Asszonya nem féltékeny típus: Miska bácsi a Szálas Hanga nevű növény gombagyökerével egy hetet szerelmesedik, vagyis p…g, amíg fejében ki nem formálódik a gyökérből készítendő pipa formája. Miska bácsi nemcsak készíti és gyűjti, hanem szívja is a pipát, egyszer 99. lett a lassúsági világbajnokságon. Cegléden még egy különös gyűjtemény: a Mózes család öntöttvas-kályha gyűjteménye. Megtanultuk a kétféle kályha nevét: huzamos és főzőfülkés változatok léteznek a főleg erdélyi és felvidéki gyárakban készített, műtárgynak is beillő gyönyörű alkotásokból. Ezek is rendesen p…..gnek. A kiállítás ingyenesen látogatható. Este bepöfögtünk Szolnok Tiszaligetre, majd be…..tünk a szombat estébe: 2 esküvő, Trabant találkozó, Sipos F. Tamás koncerttel, szovjet veterán találkozó és őrült p…..gés fogadott minket – elszoktunk mi már ettől.

Kaskantyún a Walter Rancson ma reggel egy fél napra cowboyokká változtunk. Miután megnéztük a tulajdonos kézifékes lovasbemutatóját, egy spéci UAZ-zal követtük őt vágtató lován és együtt tereltük a szürkemarhákat a kiskunsági tájon. Miután egy elhagyatott benzinkútnál nem tankoltunk, elhagytuk Kaskantyút és Izsák felé vettük utunkat. Ott a valaha szeszfőzdeként működő kompakt kis pálinka múzeumot tekintettük meg, és bele is kortyoltunk egy-két különlegesebb termékébe. Izsákról a növekvő hőségben átmotoroztunk Kecskemétre ahol egymás után két meglepetés is ért minket. Először egy hangszer-gyűjtemény-múzeum-zeneháztól esett le az állunk. Szilágyi Áron gyűjteményvezető mutatta és szólaltatta meg a furcsábbnál furcsább hangszereket a nagy Leskowsky hangszergyűjteményében. Néhány érdekesebb muzsikát mi is kipróbáltunk, sőt a látogatás végén hármas koncertet adtunk. A gyűjtemény egyébként bármikor látogatható, előzetes telefonos időpont-egyeztetés alapján. A rengeteg hangszer után még több rendszámtábla: a Kenyeres testvérek fantasztikus gyűjteménye idén áprilisban megkapta a Guinness World Record címet. A családi ház kocsibejárójának és garázsának falát, padlóját, sőt mennyezetét is a világ mintegy 130 országából származó különleges és hétköznapi rendszámtáblák borítják. Külföldi rendszámok Vanuatutól Grönlandig és hazaiak az Osztrák-Magyar Monarchiától az 1966-ban debütáló Pannonia motorkuli rendszámán keresztül a legújabb kék diplomata rendszámokig. Fantasztikus! Megfáradva esszük vacsoránkat egy csárdakertben és emésztjük a rengeteg élményt. Mi mindent láttunk már és még mi minden vár ránk!

Hajós pincefalu, miskei festővilla, Soltvadkerten borászat és cukrászda, majd Petőfivel ismerkedtünk közelebbről, majd irány Kaskantyú a magyar western világ központja. Hajós pincefalu körbemotorozása volt ma az első program, ha a szalonnás-kolbászos- hagymás tojásrántottát resztelt őzmájjal, mint reggelit nem számítjuk. A világ legnagyobb pincefaluja, huszonvalahány utca keresztül-kasul csak borospincék, amerre a szem ellát. Itt Ladányi János kalauzolt minket és mesélt a hely adomáiról, érdekesebb tudnivalóiról. Állandó lakosa a településnek nincs. Hajós után irány Miske, a világhírű festőművész, Tóth Menyhért születési helye. Házában ma szerény, de őszinte kiállítás található a műveiből, melyek - bár nem sokan tudják - világhírűek és értékük forintban hat számjegyű.Jancsi, Menyhért régi barátja mesélt nekünk a művész életéről.

 Miskéről Drágszélen keresztül átmotoroztunk egészen Soltvadkertig. Több mint 30 kilométer. Csak úgy repült az Öreg Hölgy, örülünk hogy jó formában van. Az út többnyire nyílegyenes, a helyenként beillesztett kanyarok csak a sofőr ébren tartását szolgálják. Soltvadkerten két gasztronómiai találkozónk volt: Frittmann pincészet és Szent Korona cukrászda. Előbbiben a homoki borok méltatlanul lebecsült néhány példányát kóstolhattuk meg, és tanúsíthatjuk , hogy a legjobbak közé tartoznak. A cukiban pedig mindannyian kóstolót kaptunk a gigantikus cukrász remekművekből. Csabi még a pult mögé is beállt és fagylaltot szolgált fel a vállalkozó szellemű kuncsaftok számára. Soltvadkert után Kiskőrös, a díjat nyert interaktív Petőfi múzeum. Mellette szoborpark, a költő műveit különböző nyelvekre lefordító külföldi műfordítók mellszobrai. Kiskőrösről átmotoroztunk Kaskantyúra, a Walter Ranchra, ahol egy félelmetes bográcsos lecsóval zártuk a mai napot. Itt még a kutyáknak is kutya jó dolguk van, hát még nekünk...

 Kedves P3K rajongók! A main napon annyit ettünk – ebédre Baján négyzetméternyi tálon haltöpörtyűt, rántott haltejet és hektoliternyi halászlét – és ittunk – este Hajós pincefaluban egy pince-katakombában palacknyi borokat –, hogy ennél több és értelmesebb blog-bejegyzést most nem tudunk veletek megosztani. A részleteket holnap reggel, egy fokkal józanabb állapotban...

Na szóval az úgy volt, hogy reggel a Pörbölyi Öko Turisztikai Központban egy kiadós reggeli után felpattantunk a kisvasútra és a 9.15-ös menetrendszerintivel becsattogtunk az erdőbe. A gemenci erdő változatlanul hazánk egyik legnagyobb kiterjedésű „vadrezervátuma”. Őzek, szarvasok, vaddisznók, rókák, vadmacskák és aranysakálok lakóhelye, tavasztól őszig a turisták, ősztől tavaszig pedig a vadászok látogatják. Sőt, idéntől gyermekeknek vadász tábort is indítanak nyaranta a leleményes gemenciek. A Malomtelelő nevű megállónál felkapaszkodtunk a kilátóra és megcsodáltuk a lelket melengető látványt. A malomtelelő az a hely, ahol télen, a környéken régebben elterjedt, mobil hajómalmokat garazsírozták a jégzajlás elkerülése érdekében. Pörbölyre visszafelé Csabi a mozdonyba kéredzkedett, onnan nézte a telepített őserdőt. Útközben megálltunk a vadmegfigyelőnél, megsimogattunk egy szarvast és egy vaddisznót. Az öko-parkba visszaérve nyomtunk egy triciklis kézi hajtánnyal pár kört, aztán irány Baja.

Csodás napsütésben érkeztünk a Sugovica partján lévő csárdába, ahol a híres bajai halászlé készítésének fortélyait tanultuk meg, majd alkalmaztuk a gyakorlatban is. A munka után édes az ebéd jelszóval nekiültünk halat enni. És csak ültünk és ettünk, ettünk, ettünk…. Aztán nem bírtunk fölállni. Egy átlag magyar éves hal-adagját faltuk föl egy ültő helyünkben. Ebéd után körbemotoroztunk a tipikusan déli Baján, majd irány észak felé. Érsekhalmán felmásztunk a löszfalra és az alpolgitól kaptunk egy kis helytörténeti előadást. Honfoglalás előttől a török időkig talált leletek bizonyítják a stratégiailag és hadászatilag kiváló helyen lévő egykori földvár meglétét. Egy régi barlangrendszer beomlott bejáratát is megtaláltuk. Ezután már csak a 3 kilométerre lévő Hajós-pincefaluba kellett bemotoroznunk, ahol először a mocit majd magunkat tankoltuk föl. Nem, enni még nem tudtunk, a katakombában történt borkóstolás azonban majdnem éjfélig nyúlt és jelentősen csökkentette blogírási kapacitásunkat. A takaros pincesorok fölé nyúló, reggeli napsütésben fürdő teraszon pótoljuk az elmaradást.

Palkonyai puliszkás reggeli után Bóly országjárója, majd motorszerelés, utána Mohácson busóálarc-faragás. A gemenci vaddisznópörkölt pedig verhetetlen.

Palkonyán - ébredés és reggeli után - irány a falu fölé magasodó szőlőhegy. Fantasztikus kilátás, glédában álló, szépen érő szőlősorok, itt-ott változatosságnak a szilvafákon öklömnyi szilvák. Utóbbiakat teszteltük is, ízük utánozhatatlan!

Palkonyai puliszkás reggeéi után irány Villányon keresztül Bóly, ahol beszélgetőpartnerünk Handler Ármin „kolléga” országjáró, aki hivatalból már hétszer végigjárta hazánk összes, szám szerint 3176 települését. Irigyeljük is, meg nem is. Tiszteletünk azonban osztatlan. Munkájának gyümölcsei többkilós könyv-mamutok, bennük hazánk mikro-történelme. Élménycsere után búcsút intünk, azaz intenénk, az Öreg Hölgy azonban megint másképp dönt. Nem akar beindulni a motor, csak nagyokat sóhajtva pöffent. Amatőr diagnózisunk: a gyújtással lehet valami probléma.

Ármin telefonos segítségével aztán a tréleren eljuttatjuk motorunkat Szajkig, ahol Segyik Károly önzetlen és hozzáértő gondoskodása nyomán, másfélórás szerelést követően újból vígan csattog motorunk.

Sietünk Mohácsra, Lukács Gábor, aki apja nyomdokain haladva busómaszkokat készít. Idén Unesco világörökség rangot kapott a busójárás. Műhelyébe - amelyben a különböző maszkok és a készítésükhöz használt szerszámok dzsungele fogad - a kertben szerteszét álldogáló bicikli-oldtájmereken keresztül vezet az út. Gábor édesapja legújabb hobbija turisztikai célokat is szolgál majd: felújítás után ezeken a matuzsálemeket bérelve járhatja majd be a környéket a vállalkozó szellemű országjáró. A busók mibenlétéről tudakozódó interjúnk közben leszakad az ég, hatalmas eső támad Mohácsra.

Beöltözünk vízhatlanba, de még így sem merünk nekiindulni. Kivárjuk, amíg egy kicsit alábbhagy és nekivágunk a Pörbölyig tartó 28 kilométeres etapnak. Útközben szépen kisüt a nap és élménymotorozássá szelídül menekülésünk az esőtől. Pörbölyön mai szállásunkon, az öko-parkban, már várt minket a gőzölgő fácánleves és a vaddisznópörkölt. Mindkettőből repeta. Holnap a tervek szerint kisvasút túrával kezdünk. Korán indul a menetrend-szerinti járat a gemenci erdőbe, így hamar nyugovóra térünk.

Tegnap este érkeztünk Beremendre, Magyarország legdélebbi pontjához, mostani túránk kiindulópontjára. A dolog nem ment egyszerűen, az Öreg Hölgy 30 kilométerre Budapesttől egy picit szeszélyeskedett; mint Pap Gábor szervízigazgatónkkal folytatott telefonos konzultációnk után kiderült, a váltóban lévő parafás lamellák égtek le. Uccu egy tréler beszerzése, a motort fölpakoltuk és egy paksi halászlé szünet beiktatásával este kilencre érkeztünk Beremendre. Szerencsénkre beremendi vendéglátóink nemcsak a megfelelő alkatrésszel hanem szükséges szaktudással is rendelkeztek a moci rendberakásához. Ezzel megmentették a túrát és a szerelés közben készült hurkával minket is. A mai első napot lájtosra terveztük, mintegy bemelegítés gyanánt. Ehhez képest csurig tele lett váratlan (és egyben várva-várt) élményekkel. Reggel kezdetnek tovább élveztük beremendi barátaink vendégszeretetét: először a D-pontnál Gizi néni jóvoltából kakaós kalács és kakaó reggelire.

A kacskaringós Kásádon sokác tájház bemutató a mindentudó János bácsival, vissza Beremendre motoros-kaszkadőr bemutatóra (ki is próbáltuk az egykerekezést, mi inkább maradunk a háromnál), majd Kistapolcán melegvíz forrás és hozzá tartozó park látogatása. A szóbeszéd szerint a labancokat félrevezetendő itt kenték be iszappal egymást a kurucok a Tenkes Kapitányában. Motoros barátainktól búcsút véve, Nagyharsányban a motocross pálya (a mellette lévő focipályán besegítettünk a traktoros fűnyírásba is)után megcsodáltuk a gyönyörű szoborparkot a már bezárt kőbányában a Szársomlyó hegy oldalában.

Palkonyán Gyuri barátainál spontán borbemutatón vettünk részt, majd Kisjakabfalván Somogyi József szürkemarha-farmján karnyújtásnyira kerültünk a csodálatos jószágokhoz. Elannyira, hogy egy kétnapos bocit meg is cumiztattunk: 2 liter tejet porszívózott be egy pille palackból kb. 5 perc alatt. Közben anyukája is odajött és aggódó tekintettel méregetett minket. A desszertet már ő szolgáltatta borjának.

A farmer ezután bemutatta gyönyörű, múzeumnak is beillő sváb tájházát kocsiszínestül, hintóstul, műlovastól és kóstolót adott szürkemarha-mangalica szalámijából, házi paradicsomából. Este holtfáradtan vissza a Palkonyai vendégházhoz, mai szállásunkra, ahol már sült a szték puliszkával körítve és saját házi borral leöntve. Ennyit a lájtos napról.

 2011. augusztus 01 - 31 között újra útnak indul az öreg oldalkocsis Pannonia, hogy ezúttal Keresztül - kasul járjuk be vele az országot. A legdélibb csücsöktől eljutunk a legészakibb pontig, majd a legkeletibb peremtől átmotorozunk a legnyugatibb sarokba. 3000 km, 510 település, 30 nap alatt. 

Természetesen most is a legrejtettebb értékeket fogjuk keresni, legyen az természeti, épített, kulturális, gasztronómiai érdekesség, látványosság, furcsaság. Mint az már megszokott, most is minden nap dokumentáljuk a napi eseményeket szöveggel, fotókkal, videókkal.

Az Útvonal címke alatt megtalálhatjátok a tervezett menetet. Kérnénk mindenkit, aki ismer, tud, hallott, látott olyan érdekes, furcsa, aranyos, vicces személyekről, dolgokról, amelyek ebben a műsorban helyet kaphatna, jelezze felénk: pannonia3kereken@indamail.hu

Előre is köszönjük