Megjött a jó idő, süt a nap! Irány a beremendi kőbánya, ahol a Bolla László és a miénkkel azonos korú Pannoniája vezényletével körbemotoroztuk a meteorit becsapódásnak tűnő óriás gödröt. Követ és márgát bányásznak itt a cementgyárnak, bár mi inkább használnánk Pirx kapitány legújabb kalandjainak díszletéül.

Egy kedves meghívásnak eleget téve átmotoroztunk Mattyra, ahol már várt minket a polgármester asszony. Mialatt arról beszélgettünk vele, hogy mi mindent látogassunk végig a faluban, kiderült, hogy náluk a házban trófea gyűjtemény, a kertben méhkaptárak, hátul az ólban spontán vaddisznótelep...

Az öreg Faller bácsival szenzációs méhész riportot készítettünk, röpdeszka, poszméh támadás, darázségetés, csak néhány újonnan felszedett szakszó.

Az ebédet a Lantos Lovas tanyán ( ausztria, svájc ?!?) költöttük el, tanya tál, kakashereperkelt, szürkamarha, házi rétes minden mennyiségben. 

Nagyot motoroztunk a visítva sütő napon és nemsokára már Harkány gőzölgő emberlevesében brügöltünk, miközben a dimenzióhatárok átlépésének segítségével megtekintettük Futó László ábrázoló geometria professzor és festőművész térbeli festményeinek kiállítását.

Ipacsfán a helyi kocsmárosné tájékoztatott, hogy a faluban nincs semmi látnivaló: a kocsmában az iparművész kiállítás két éve megszűnt. Mi ennek ellenére rátaláltunk Harmat Péter és id. Harmat József vendégszerető otthonára, ahol először megtekintettük oldtájmer motor gyűjteményüket, majd egy bátortalan megjegyzésükből kiderült, hogy Magyarország egyik legnagyobb, 1000 darabos kaktuszgyűjteményével rendelkeznek. 

Vendégszeretetüknek családias búcsúzással kellett véget vetnünk, már várt minket a vendégház Majláthpusztán. A tűzhelyen odakészítve pörkölt csigatésztával, a szomszéd italboltban gyermeknapi buli. Sajnos két hosszú nap között szükségünk van pihenésre is, így kibotorkáltunk a kocsmából...