Bácsalmás, Kossuth utca 49, Skorutyák János. A helyi kékfestő. www.kekfesto.hu Fantasztikus! A kevés megmaradt kékfestők egyike az országban. A negyedik generáció ebben a házban. A korabeli gépek még működnek és rajtuk készíti Skorutyák úr a szebbnél szebb kék-fehér színű, különböző mintázatú anyagokat.
Szívesen be is mutatta nekünk a kékfestés 8 lépését, sőt, ha előre bejelentettük volna érkezésünket, még kemencében sült finomságokkal - bárány, vegyes-hústál, stb. - is tudott volna szolgálni. A falusi turzmus, a néphagyományok és szép textíliák iránt fogékonyak ne hagyják ki ezt az élményt!!! Skorutyáknéval az oldalkocsiban Gyuri tett is egy kört a városban.
Katymáron keresztül Bácsborsód következett. A Latinovits ingatlanok: két kastély nem messze egymástól és távolabb egy kápolna. Az egyik kastély üres, a másik öregek otthona. A kápolna romos állapotban van, de így is hátborzongató: belül üres, félrecsúszott fedelű kripta, a kápolna alatt pince. A helyi kocsmában megtudtuk, hogy a legenda szerint földalatti folyosó köti össze a három épületet.
Garán becsöngettünk szeretve tisztelt teniszedzőnk nagynénjének házába. Teta elmesélte, hogy testvéréről, Páncsics Miklósról (edzőnk, Dusán apjáról), a híres fradis focistáról ezen a héten szombaton fogják elnevezni a falu jelenlegi Vöröshadsereg útját. A környéken egyébként több híres focista is született: Dunai Antal szintén garai, Albert Flórián pedig a közeli Hercegszántó szülötte.
Hercegszántó volt a mi következő állomásunk is. Itt a polgármester, Feigl József volt a házigazdánk. A falu határában túránk egy újabb kiemelkedő meglepetése: a karapancsai vadászkastély - szálló. Felújított barokk külső, főuri angol belső. Külföldi vadászok és királyi látogatók által kedvelt szálláshely, a Gemenc Zrt tulajdonában. Bárki megszállhat és ötcsillagos kényelemben élvezheti a háborítatlan erdei hangulatot.
Hercegszántón benéztünk még a helyi szivattyúházba is. A nagyecsedi mása, kicsiben. Hatására élhető a környék; különben a mocsár lenne Mohács körül az úr.
Apropó Mohács: Hercegszántóról Homorúdon keresztül elértük túránk első felének, a keleti körnek a végállomását, a Dunát Újmohácsnál. Gyuri az országúton gyorsulási verseny futott Pannoniánkkal ötven méteren: 35-ig Gyuri, utána a moci volt a nyerő.
A révnél készítettünk néhány képet, majd meghatódva ettünk egy-egy velős pirítóst a helyi kocsmában.
A vacsi szintén Feigl József és barátja Mátyás jóvoltából: egy valódi dunai halászlé! Összehasonlíthattuk végre a tiszai és a dunai halászlét: egyik jobb mint a másik.
A mai nappal ország-kerülő túránk első, 1887 kilométer hosszú, 19 napi tartó fele sikeresen befejeződött. Motorunk holnap pihenni tér. Ráfér egy kis regenerálódás: nagyon jól viselkedett az elmúlt három hétben. A túra második része, a nyugati fél-ország, Mohácstól vissza Szobig, nemsokára következik. Ha tetszett a felfedező motorozásunk, gyertek velünk akkor is!!!
A holnapi blogbejegyzésünkből azt is megtudhatjátok, hogyan vélekednek a csapatunk tagjai a túráról, milyen érzésekkel, véleménnyel tértünk haza ezután az életreszóló élmény után.