A lovak éktelen nyerítésére ébredtünk, de mint megtudtuk ez teljesen mindennapos itt Mezőhegyesen. 10 óra körül kerültünk nyeregbe és végre bemutathattuk a nyugati stílusú cowboy tudásunkat - szigorúan kötőféken. Lépésben még csak-csak, de az ügetésnél úgy mozogtunk, mint egy lift: fel és le.

Nehéz sport ez a lovaglás. Itt Mezőhegyesen főleg versenysportra tenyésztenek lovakat, láttunk néhány ifjú tehetséget: 2-3 éves csikók lázadtak a betörés ellen, persze eredménytelenül.

A vasútállomástól nem messze, a sínek mellett egy újabb jobb sorsra érdemes épület: az egykori Centrál Hotel és étterem. Fatetős, óratornyos, vízköpős, belül faragott fa-mennyezetes. Ha Budapesten, vagy netán egy másik világvárosban lenne, világhírű lehetne. Az étterem rész még üzemel, menza jelleggel. 

Meglátogattuk még a birtokra oly jellemző zabsilókat is, ebből 7 maradt fent, de meglehetősen rossz állapotban. Kár, biztos lehetne ezeket a csodálatos épületeket hasznosítani.

Felpattantunk 12 lóból álló ménesünkre és irány Magyarcsanád, ami arról híres, hogy egymáshoz nagyon közel áll 4 különböző egyház temploma - román ortodox, római katolikus, református és szerb pravoszláv: jó példa a békés egymás mellett élésre. Még egy jó dolog történt velünk: kaptunk eredeti Limot a kisboltban!

Lementünk a Maros partjára is, ahol megtudtuk, hogy a marosi homok a legfinomabb hazánkban, számos kis homok kitermelő művet láttunk a folyón úszva. 

Makóra 4 körül értünk, ahol nagyon kedvesen és finoman fogadtak minket: zsíros deszka friss makói lilahagymával: hmmm!!!!

Majd 2 órás makói sétánkon megtudtuk Rozsnyai Évától, hogy mit takar a kifejezés, Kukutyinban zabot hegyezni, kik ülhetnek a József Attila Gimnáziumban József Attila padjába, valamint hol található Közép-Európa legnagyobb fecske kolóniája - természetesen a belváros egyik legpatinánsabb épületének eresze alatt.

 Ellátogattunk az ortodox zsidó zsinagógába, és megtudtuk azt is, hogy 2010-re 3 miliárdos fejlesztéssel létesül egy Makovetz tervezte termál és fürdő központ 5 szállodával. Makó nagyon nyomul!!!

Szegedre fél 8-ra értünk be, és nagyon furcsa volt megint egy nagyvárosban lézengeni. Olyan volt, mintha Budapestre érkeztünk volna meg. Mivel Gyuri édesapja szegedi, így rokonoknál tudtuk meghúzni magunkat. Ildi, Balázs és Noémi igazi szegedi halászlével és túrós csuszával vártak minket és "sajnos" a hegyközi pálinkánknak is méltó ellenfele akadt: a zalai gyorsanölő. Már látjuk: a nyugati kört is minél hamarabb meg kell csinálnunk! Pláne, ha ilyen motorozások várnaK MÉG RÁNK!