Esőre ébredtünk. Kis megszakításokkal egész nap esett. Az ecsedi láp volt a ma délelőtti program. Pontosabban az a gépcsoda, amivel lecsapolták. Nagyecsed határában egy a Nyugati pályaudvarra hasonlító szerkezetű épületben olyan vasmonstrumok állnak egymás mellett glédában, patikatisztaságú környezetben, hogy az ember azt várja hátha valamelyik megszólal...
Így állították le őket 1984-ben, azóta méltóságteljesen és patinás szépségük teljes tudatában, büszkén hirdetik a magyar ipar hajdani teljesítményét. Ganz és Tsa Danubius, valamint Hazai Gépgyár Rt. koprodukció, Steinmüller szabadalom alapján. Amellett hogy a híres-hírhedt láp lecsapolásához biztosította a szivattyúerőt, Magyarország első villamoserőműve is (villanygyára - ahogy a helyiek hívják). Így történhetett, hogy Mátészalkán hamarabb volt villanyvilágítás, mint Budapesten.
A részletes bemutatót a múzeum gépésze, Szántó Sándor tartotta.
Nagyecseden még egy csodát láttunk, a füvészkertet. Kis területen, szeretettel és gondossággal összeállított növény és állatrezervátum, a helyi diákok biológia óráinak sztárja. Kaktusz és pálmafa, halastó és őserdő, ékszerteknős és varánusz, mosómedve és aligátorteknős.
Végre megtudhatjátok mivel edzenek a mérki erőemelők: többek között egy 100 kilós öntöttvas csatornafedéllel. Nagyon komolyan nyomják a fiúk, és meg is látszik az eredményeiken: országos szinten 2.-5. helyezések.
A szakadó esőben bemotoroztunk Bátorligetre megnézni az őslápot. Belépés csak búvárfelszerelésben! Az eső elmosta a programot: az egész terület víz alatt, a szúnyogfelhőket harapni lehet. Tovább motorozunk egy a térképen nem jelölt úton Nyírvasváriba, majd lefelé Nyírbéltekig. Itt némi kérdezősködés után megtaláltuk az Eördögh kastélyt. A falura néző dombon, impresszív, fehér épület, lelakatolva, kihasználatlanul. Kár érte. Vajon unokáink látni fogják?
Vágtatunk tovább délre a szűnni nem akaró esőben. A motor jobban viseli, mint mi. Csurog a cipőnkből a víz. A gatyánk is nedves. Egy benzinkútnál helyet cserélünk, kelletlenül újra beburkolózunk az esőkabátokba és gyerünk tovább.
Bagaméren kimérünk magunknak egy-egy italt.
Próbálunk telefonon szállást szerezni Létavértesen, de a potenciális szobánkat nem hajlandók kitakarítani... Így miután röviden megnéztük a Káló patak fölé épült mészárszéket, tovább robogunk. Pocsajon, egy családnál találunk menedéket - Sinka Miska vendégháza. A forró vizes zuhany után borsóleves és a kertben bográcsban készült házi slambuc (pirított lebbencstészta krumplival és hagymás, paprikás szalonnával - kicsit paprikás krumpli-szerű de finomabb) vár minket A vacsorához a házigazdák által előadott citera + ének előadás. Elfeledjük az esős nap minden nyűgét és élvezzük a hangulatot. A vidéki vendéglátás verhetetlen.
