Immáron rutinszerűen magunktól ébredtünk fél hét körül a paplakban. Szintén rutinból irány a polgi-hivatal, ahol magunkhoz vettük Mariska nénit, Sajónémeti mindenesét, és elmentünk vele a faluhoz képest igen komoly méretű és felszereltségű templomba. A felszereltséghez egy orgona is hozzátartozik, amelyen Zsuzsi azonnal lenyomott egy kantátát (vagy fúgát).
Zádorfalván keresztül Ragályon találtuk magunkat, ahol a barokk-eklektikus Balassa kastély jelenleg polgármesteri hivatalként működik. Lennék itt előljáró! A falu neve egyébként nem járványos betegséget, hanem - szerb alapokon -szarvat jelent. Azok a gömöri vadászmezők...
A község határában álldogál egy hatalmas -25 méter magas, 7 méter kerületű- öreg kocsányos tölgy:a ragályi Szilszakáll. Magányos, szinte remete életet él, ezért Gyurit, a ragályi juhászt kellett megkérnünk, vezessen el hozzá a csalánmezőkön innen, a birkaléten túl. Az öreg tölgy 450 éve megértően, bölcsen szemléli a körülötte rohanó világot; Ő meg egyre erősebb, hatalmasabb, türelmesebb lesz. A bárányok meg csak hallgatnak...
Trizsen keresztül Aggtelek - a mézeskalács ház már megszűnt, a vasorrú bába nem bírta a rezsit. Jósvafőn az unalomig ismert barlang helyett a kevésbé látogatott tengerszemet néztük meg, nagy séta, brazil tornagyakorlatok, majd utána vacsi. A helyi különlegesség: gömöri húsgombóc knédlivel és párolt káposztával (érződik a cseh-szlovák hatás), valamint Baradla bélszín.
A Jósvafőtől a szálláshelyünkig, Bódvaszilasig tartó utat pedig végigüvöltöttük a motoron: jutalom-motorozás 70-es, 80-as tempóban, a hűvös levegőtől megittasult Pannonia végigörjöngte az utat, a két útbaeső falu, Szinpetri és Szin lakosai őszinte ámulatára és szurkolása közepette.
Külön megjegyzés: a nagy készülődésben sajnos elfelejtettük megköszönni Gyuri nővérének, Bruckner Beátrixnak és férjének Gál Janinak azt a nagyon sok segítséget, amelyet a motor papírjainak elintézésével és fényezésével kapcsolatban kaptunk. KÖSZÖNJÜK!!!!
