Tisztelt nagyérdemű!
Örömmel jelenthetem be, hogy a stáb elkészítette az első profi filmetüdöt.Kellemes szórakozást kívánunk hozzá!
Bortemplom!!! Ezzel az ígéretesen hangzó kifejezéssel a fülünkben idultunk el reggel Sátoraljaújhely egyik kevéssé ismert nevezetességét megkeresni. Némi kérdezősködés után irány a vasútállomás. Előtte jobbra....hihetetlen!!!
Egy gyönyörű, ténylegesen templomnak tetsző, a mezővárosok címerével díszített, fantasztikus adottságú épület: bezárva, elhagyatva, ablakai bedeszkázva, enyészetnek általadva. Pedig, mint egy járókelőtől megtudtuk, hatalmas pincerendszer is húzódik alatta. Régebben a borászat gyakorlati vizsgáit is pincefalai között kellett letenni a nebulóknak. Ekkor még csak remélni tudtuk, hogy ez az egyedülálló (kinézetü és funkciójú) épület nem válik végleg rommá.
Irány Újhely országosan rekorder helyszíne, a magas-hegyi libegő. 1333 méter hosszúságával ez hazánk leghosszabb ilyen jellegű felvonója. Túl sokan nem tolongtak a pénztárnál; hétfő reggel lévén csak nekünk indították el segítőkész kezelői. Valóban hosszú... Fentről a kilátás pazar. A hegyállomáson megtudtuk, hogy itt egy sportcentrum készül (a félállomáson panzióval, nyári/téli bobpályával, ezzel + azzal). Itt tudtuk meg azt is, hogy szerencsére a bortemplomról sem feledkezett meg a város vezetése.
Újhelyről Zemplénagárd felé vettük az irányt, szigorúan a határ mentén! Át a Bodrogon és Alsóbereckin. Hajóvonták a szabálynak megfelelően ottlétünkkor nem találkoztak. Karcsa előtt megálltunk ellenőrizni motorunk gyanús kattogását az oldalkocsi alatt. Olyasmi fémes kerregés, mint a minap a kicsúszott laprugó hangja a küllőkön, csak finomabb és a tengely felől jön. Diagnózisunk egyértelmű: halvány lila fogalmunk sincs mi okozza a zajt. Azóta se jöttünk rá, akinek tippje van, szívsesen vesszük.
Karcsán XI., XII. századi templom. Szépen helyreállított falai békés egyszerűséget és időtállóságot sugároznak. Karcsa és Pácin között egy a térképünkön nem szereplő tó lepett meg minket.
Pácinban, hétfő lévén, zárva találtuk a Bodrogköz (mert e tájon pöfögött ma Pannoniánk) múzeumot. Némi egyeztetés a polgármesterrel, és máris megvan a megoldás: az egyik takarítónő jön megmentésünkre. A kastélymúzeum nagyon aranyos és őszinte, nem akar többnek látszani mint ami. Bemutató és gyűjtemény a kastély és a bodrogközi emberek múltjáról, használati tárgyaiból. Szolganép: alsó szint, földesúr: emelet.
Pácin után rövid kitérőt teszünk, a legközelebbi benzinkúton Cigándon megtankoljuk Tarcsa előtt tartalékra állított paripánkat.
Utána átvágtatunk néhány falun, hogy végre-valahára elérjük Zemplénagárdot és vele...a Tiszát! Már alig vártuk a nagy átkelést a tiszai kompon. Püff neki: a révnél sár és iszaptenger, a komp rozsdásan, félrehúzva áll a parton. Rajta egy pecás, akitől megtudjuk, hogy idén még nem indult el a jármű. A révész tavaly lebetegedett, megoperálták, azóta nincs ki vezesse a járművet. Ezennel állást hirdetünk: révkalauz végzettségű, vállalkozó szellemű egyén kerestetik a Zemplénagárd - Tuzsér közti Tisza kompra, főállásban. Sajnos azt hiszem más oka is van a komp leállásának, mint vezetője gyengélkedése. Sőt, lehet hogy ok-okozat felcserélhető?
Vissza Cigánd felé, a legközelebbi Tisza hídra. Bánatunkban, és mert esteledik, Kisvárdán táborozunk le és költjük el helyi jellegű (Várdai tekercs) vacsoránkat.
