Reggel a salgóbányai Vár-lak nevű magánszállásunkon újabb feladat elé állított minket Pannonia Őnagysága! Jogos a kérdés, hogy nemi identitása férfi-e vagy nő, nekünk még nem sikerült megállapodnunk, de várjuk szíves hozzászólásaitokat e témában is!). Induláskor a motorfordulat nem akart az elégséges szintre emelkedni, így 10 km/h-t sem tudtuk elérni.

Némi harákolós túráztatás után a helyi főtéren (közért, kocsma és buszmegálló) megtaláltuk a versenyzői (nem az első a túránkon) múlttal bíró szakinkat, Pollák Józsefet (a képen ő ül elöl), aki egy járókelőtől elkért szemüveggel javítva látásán, fél órás bütykölés, hézagállítás után rájött, hogy a reggeli nagy motortisztogatásban elzártuk a légszűrőt.Egy eredeti P3K polóval díjaztuk a hasznos észrevételt.

A Salgó várából megcsodáltuk Salgótarján felhőkarcolóit és a Palóc Olümposz (Karancs) csúcsait, valamint megszületett első rapslágerünk: A Salgó, a Karancs meg a legenda... Ebből a Salgó az fényes, a Karancs a tűzhely, a legenda meg egy óriás török ál-ágyú (aki nem érti, de kiváncsi, kérdezzen tőlünk nyugodtan).

A szemközti Somoskő várában zajlott a nagy viadal, Magyarország és Törökország között. Most kivételesen mi nyertünk...

Végre újra úton; néha úgy érezzük, hogy keveset motorozunk, mivel általában 10-20 km-ként mindig megállunk forgatni. A mostani csapatás Ceredig azonban bőven kárpótolt! Szédületes, szerpentines dombról le, hegynek fel. jól bírta az öreglány (öregfiú?). Cereden megtudtuk, hogy miért szép az élet falun: Világosi Gyuláné, a büfés szép szavakkal ecsetelte az emberek közötti összetartozást, a természet szépségét és a nyugalmat. Meghatódtunk.

Majd megálltunk az erdőben egy méhésznél, hogy beszélgessünk, de jól megcsíptek minket a méhek, "ezeknél a méheknél sohase lehessen tudni" (idegesek mert állítólag időjárásváltozás jön; és tessék, Budapesten már esik...).

Zabar és Domaháza után Ózd következett, ahol elköltöttük estebédünket (kohász leves, velőspacal, fröccs) a Kohász étteremben, előtte azonban sikerült bejutnunk a Törzsgyárba. Ez lenne Ózd centruma? Egy ipari emlékmű, rozsdásodó gigaturbó acélkohó, technológialiag elmaradott AlfaHoldbázis.

Vacsora után még egy szemezőkör a város nagy részét érintő Harlem negyedben,ahol, meglepő módon, barátságosan fogadtak minket, de egy jó szocio riport kedvéért inkább mégsem álltunk meg, várt minket Sajónémetiben a szállásunk: egy paplak. 

Kellően lepusztult, de megnyerő a templomkertben megbújó plébánia, ahová a kedves polgármester kalauzolt el minket. Estére próbáltunk Csabival némi házipálinkához jutni, két kedves romafiú el is vitt minket egy magánház garázskocsmájába, ahol a jó hangulatban a pálinka már elfogyott, így aztán 4 üveg hideg sörrel kellett beérnünk altató gyanánt. Zaj nem fog minket az alvásban zavarni, az biztos (talán csak hajnalban a szomszédos templom harangja).