A barcsi kollégium fiataljainak reggeli zsezsgésére ébredtünk, jó volt pár percre kollegistának lenni... Közértben vásárolt reggelivel energizáltuk magunkat, ami létfontosságúnak bizonyult a Dráva felfedezéséhez. A barcsi kikötőben egy vizi hotelben kezdtük el az ismerkedést, Horváth Gábor, a helyi önkormi sportfelelőse vízitúrás anekdotákkal dobta fel reggelünket; egyszer még horvát börtönbe is került az illetékes szervek nehézkessége miatt.
Elvitt minket a Dráva híd alatt található szabadstrandhoz is , ahol lezavartunk egy másfél órás villáminterjút.
Szívesen fürödtünk volna egyet, de csak 12 fokos volt a víz és ráadásul nagyon magas a vízállás, így tilos a csobbanás. Miközben tettünk 5-6 bolondos kört a barcsi termálfürdő és retro filmszínház közötti körforgalomban, kísérőnk telefonon intézett nekünk Heresznyén egy motorcsónakot. Nagyon örültünk, hogy vizesebb élményeket szerezhetünk ezzel a számunkra meglepően vad és nagy folyóval.
A folyót úttalan utakon és egy 20 méter mély löszfal szakadékon leereszkedve tudtuk csak megközelíteni: vaslétrán és köteleken függve araszolgattunk lefelé a függőleges löszfal mentén.
Egy hirtelen dimenzióváltással a Dráva partjáról a perui őserdőbe kerültünk, és egy cápamintára festett kis csónakon küzdöttünk vezetőnkkel együtt az iszonyú sodrással.
A part felett várfalként emelkedett a 15-20 méteres löszfal, amely a függőleges irányváltoztatást könnyedén megoldó fecskecsaládok ezreinek ad otthont. Sok hód is él erre, számunkra csak a jellegzetes gátkezdemények és sok-sok kidöntött fa utalt jelenlétükre - meglehetősen félénk állatok.
A Dráva amúgy Magyarország legtisztább vízű és egyik leggyorsabb sodrású folyóvize, és olyan gyakran változtatja medrét, hogy a helyiek is néha eltévednek rajta.
Az egész "őserdei" túra annyira vadregényes és hirtelen jött, hogy még a blog írása alatt is az élmény hatása alatt vagyunk. Döbbenetes, amit ez az ország produkálni tud...
Innen csapattunk egy nagyot az Öreg Hölggyel - aki a túra során anyánk helyett anyánk - mert tudtuk, hogy a 10 km-re levő Béla vár. A bélavári vendégházban kényelmes berendezkedtünk, vacsorázni Berzencére mentünk, ahol még elcsíptük Murray és Gonzales nagy teniszcsatáját.
A kiadós vacsorát egy kis bolondozással és focival vezettük le a szállásunk kertjében, ma is jól fogunk aludni...
