Sarkadról Gyulára 16 kilométer az út. Közben egy gyümölcs-zöldség stand mögött valóságos oázis: teve, láma, páva, fekete hattyú sétálgat egy negyed focipályányi elkerített udvaron.
A rendezett és fejlődő kisváros benyomását keltő Gyulán első utunk a várfürdőbe vezetett, a hűvös időben jól esett brűgölni a meleg, vasas vízben. Az időjárás is kezdett kedvezőbbre fordulni, de napozásról még szó nem esett.
Utána ha lehet még jobban esett egy sütemény és egy bambi Magyarország második legrégebbi cukrászdájában a 100 évesben. Igaz, hogy idén 168 éves, de biztos komoly szervezést igényelne minden évben átnevezni. Tiszteletére koccintottunk egy pohár 6 puttonyos Tokaji aszúval.
Gyulán még egy meglepetés várt, egy magánkertben az ország legnagyobb, európai viszonylatban is az első tízbe sorolható bambusz-gyűjteménye. 102 féle bambusz 4 földrészről. Nagy László 20 éves szenvedélyes gyüjtőmunkájának gyönyörű eredménye ez a házi-dzsungel.
Gyuláról Elek felé vettük utunkat, ahol megnéztük az innen kitelepített német ajkúak emlékművét. Évente rendeznek itt a világ, elsősorban az öreg kontinens Elekről elszármazottai találkozót. Számosan vannak.
Elek után Lökösháza (mint helyben megtudtuk, rövid ö az első is), ahol a művelődési ház teljes egyik fala egy festmény. Helyi autodidakta festő műve: Hunyadi Mátyás bevonulása Budára. 9x4,5 méteres hatalmas mű. Corvus Kora Róbert harmadik ekkor méretű festménye.
Ezután erőteljes és élvezetes motorozás a nyílegyenes utakon Kevermesen, Dombegyházon és Battonyán keresztül Mezőhegyesre, éjszakai szállásunk egy lovas-szálló. Holnap, reményeink szerint a lovakkal is közelebbről megismerkedünk...
