Kisvárdáról reggel gyorsan visszacsapattunk a határ mellé, Tuzsérra, ott fejeztük be a kényszer-kerülőt. Tuzséron, bár hivatalosan zárva volt, Balog Sándor biztonsági őr büszkén megmutatta nekünk a Lónyay kastélyt.
Méltán büszke rá. 2001-ben hatalmas tűzvész pusztított itt ( ennek képeit láttuk a szécsényi tűztotonyban), azóta szépen kipofozták, még az is lehet, hogy kastélyszállóként fog üzemelni a jövőben. Cserébe mi is büszkén megmutattuk neki a blogunkat.
Záhonyig számtalan vasúti sínen kellett átdöcögnünk, a városban tettünk egy kört a híres-hírhedt pályaudvar felé. Ez (volt) itt a vasutasok Mekkája, itt rakják át az ukrán (orosz) széles nyomtávra a vasúti kocsikat.
Zsurkon egy régi fatemplom és harangtornya, valamint a helyi kántor harmónium-játéka örvendeztetett meg minket. A toronyba fel is mászhattunk a harangok közé. Tiszaszentmártonban betoltuk a szokásos nul-koma-jozef fröccsünket és csocsóztunk is egyet.
Tiszamogyorósnál végre átkompolhattunk a Tiszán, amely itt a változatosság kedvéért felfelé folyik. A komp a Tisza sodrását használja fel a haladáshoz: srégen áll be és a víz húzza-vonja. Sajnos itt nagyon zötykölődös volt az út, és a hátsó lámpánk a rendszámtáblával együtt leesett. Valahogy majd vissza kell varázsolnunk.
A túloldalon Lónya, a tuzséri kastély névadó tulajdonosának szülőfaluja, alma- és szilvafa ligetek között húzódik meg. Innen lépcsőzetesen motoroztunk keleti és déli irányba az ukrán határ mellett (a táblákon balra nyíllal mindig az országhatár felirat volt). Útköben egy juhásszal az út mellett megbeszéltük az élet dolgait, úgymint időjárás, munka, pásztorkutya és szilvalekvár. Tarpán - Esze Tamás szülőhelyén, a Rákóczy szabadságharc kiindulópontján, Bajcsy-Zsilinszky Endre sírjának lelőhelyén, a szilva fővárosában - a Kuruc vendéglőben vacsiztunk, természetesen szilvapálinkát és szilvalekvárt kértünk. A görcsleves (környéktől függően: kötött tészta, táskaleves, csimbókos leves) után beregi töltött cigánypecsenye. Desszertnek szilvalekváros derelye. A szilvalekvár sűrűsége vetekedett a gépzsírral...
Szállásunkon, a tivadari polgármester vendégházában - amely akár Svájcban is lehetne - két kupica a házi szilva pálinkából a házigazdával, a nap lezárásaképpen. Este az égen szilva alakú lett a hold. Úgy érzem itt az ideje az alvásnak. Nem kérdés miről fogunk álmodni...
