Végre szépen süt a nap, elhagytuk a 2 napig szállást adó brennbergbányai ifjúsági tábort - a régi úttörő idők és osztálykirándulások emlékei keveredtek elő egy kicsit. Reggelire a Lővérekben vásárolt friss pékárukat a szalafői tarcsi tökmagolajjal gazdagítva nyomtuk be. Első célpontként felkerestük a Taródi várat, amely a Károlyi-kilátó felé, Sopron "Rózsadombjának" is nevezett városrészen található.

Hát az állunk az leesett! Mint megtudtuk id. Taródi István 1951-ben egyedül kezdte el építeni ezt a hatalmas kővárat, amely Sopron fölé magasodik és mára kb. 4.400 négyzetméterre nőtte ki magát. Van itt minden, amit a várúr megálmodott: bástyák, 25 méter magas tornyok, kútbörtön, felhúzható rácsos kapu, 150 méter hosszú alagút, szélkakasok, Boszorkány-terasz kilátással, sőt vizes medence is vízköpővel.

Megkérdeztük, hogy miért látott neki ennek a hatalmas munkának: "hát, valamit kellett csinálni..." - volt a válasz. A gyerekkori álmaink ilyen megvalósítása igazi csoda!!! A 84 éves mester gyermekeivel és unokáival azon ügyködik, hogy a vár állagát megóvja és minél több látogatónak meg tudja mutatni ezt a kuriózumot.

A vártól siettünk vissza Brennbergbányára, ahol a helyi Borbála bányász-asszonykórussal énekelhettünk német és magyar bányászdalokat a helyi sörtemplom előtt.

Ez az épület neve; itt van ugyanis a két magyar templom egyike, ahol az isten háza egy épületben van a kocsmával. Az asszonykórus lelkes vezetője Horváth Istvánné Edit. A dalolás csodálatosan sikerült, mi legalábbis nagyon jól éreztük magunkat.

A 'koncert' után, amelyre egyébként Sopronból érdeklődő nézők is érkeztek, egy kétnyelvű interjút készítettünk Becher Nándor helytörténésszel. Megtudtuk tőle például, hogy a barna és a fekete szén között a hamujuk színe alapján lehet különbséget tenni, illetve hogy Brennbergbányán valaha 7 különböző nemzetiség képviseltette magát.

Ezután egy tankolást követően rengeteg élménnyel gazdagodva hagytuk el Sopront és környékét.

Egy fantasztikus, a keleti félkör utolsó előtti napján, a Mórahalom-Ásotthalom-Kelebia útvonalon megtett motorozáshoz hasonlatos élmény-száguldással, Tőzeggyármajor, Miklósmajor, Öntésmajor, Osli, Földsziget és Acsalag érintésével, a lemenő nap aranyszínű fényében fürödve érkeztünk be Bősárkányba, mai szálláshelyünkre.