Ma először is megtaláltunk a Páva régi szikvíz-üzemét Berzencén. Végignéztük a gyártás folyamatát (2 lépés) majd megkóstoltuk a végterméket friss fröccsel. Utána szikvízcsata következett: kék sarokban Bruckner Spriccer György, piros sarokban Harsányi Slag Csaba.
Ezután alaposan megimertük Csurgót a helyi két lábon járó lexikonnal: Dr. Horváth Józseffel. Körbemotoroztuk a várost vele az oldalkocsiban, útközben minden épületről megtudtunk valami érdekeset.
A gimnáziumban fejeztük be a városnézést, fantasztikus épület csodás kerttel és még csodásabb könyvtárral. A kedvencünk egy régi 10+1 nyelvű szótár: latinból fordít néhány fontosabb nyelvre, köztük természetesen magyarra is... A gimi focipályáján kihívtuk a helyi csapatot a Refkót egy rövid csatára: 5-4-re alul maradtunk.
Csurgót követően átmotoroztunk Gyékényesre ahol ismét meglepetés: csodálatos, bányatóból apgrédelt tavacska, rendezett nyaralókkal, vitorlásokkal, horgásztanyákkal, étteremmel és trambulinnal. Utóbbi kettőt mi is kipróbáltuk.
Örtilos előtt átléptünk Zala megyébe, majd lemotorozunk egy földúton a Dráva és a Mura összefolyásához: ismét nehéz megfelelő jelzőt találni a táj megfelelő leírásához.
Az őrtilosi vasútállomás mellet lévő sorompó alapállása a zárt, csak dudálásra nyitja ki a helyi vasutas annyira ritkán jár erre autó.
Belezna és Murakeresztúr között két út van: az egyik Nagykanizsa felé, nekünk mintegy 40 km kerülő, a másik toronyiránt az erdőn keresztül. Természetesen mi az utóbbit válaszottuk: Beleznán megkértünk három helyi fiatal motorost (két Simsonost és egy Babettást), hogy vezessenek át minket. A vezetésből hamarosan egy őrületes versenyzés lett, őrjöngve zúgott-zümmögött a négy motor egymást meg-megelőzve a dimbes-dombos Zalai tájon végig a térképeken nem szereplő utakon.
Szinte sajnáltuk hogy Keresztúr után, az M7-es fölött átrobogva megérkeztünk Letenyére, mai szálláshelyünkre.
